Új bejegyzés Frissítés

2012.07.12. 18:06 bubutu

Váci Mihály: Ha rád gondolok, virágzom Harangszó ver szíven: mintha bennem zuhogna. Hol vagy mellőlem? Hiányzol. Minden Téged kérdez: ha madár szól, hol hagytalak? – rám szól. Milyen messze vagy! Mindennek arca sírásoddal fordul felém, s bármit mondhatok, nem hallom csak a Te hangodat. Te vagy az el nem ért vidék, melyet bejárni vágyom, a hegyentúli ég, hegyekből kibukkanó tenger, hajózható láthatárom. Bezárd szárnyaid, bennem fájnak, sírásaid mindenütt elérnek, fűzfáim alattuk áznak. Bennem egy hegedű érintetlenül, - óvja puha bársony. Csodafád vagyok, ha rádgondolok - virágzom. Mi él, éltet - Neked virít. Kristályként bezár sorsom magába, s rózsaként kinyit.

2012.07.12. 18:05 bubutu

Benczés S. Gábor: Ne remélj! bár hiszed, hogy sose tűnik el a fény, s az örök remény, aj! mégis jő az éj, sötét palástját rád teríti, s elveszíti minden az értelmét

2012.07.12. 18:04 bubutu

Demján Irén: Zeneszó Dallamos futamok Ringató zene Kábító álmodás Boldogság hite Derengő sötétség Rejtőző mosoly Döbbenet valóság Jéghideg pokol

2012.07.12. 18:03 bubutu

Megládd, megint futunk a berken át, mihelyt elmúlt a jég. A záros kert-ajtón s a kerten át, ha felszikkadt a rét. Most hűvös estére hűsebb éjszakát borít fehér sötét. De majd megint futunk a berken át s fogjuk köröskörűl az almafát, mihelyt elmúlt a jég, és felszikkadt a rét. (Weöres Sándor)

2012.07.12. 18:01 bubutu

Most csak Most csak melléd fekszem és nézlek, de nem szememmel, nézlek a számmal, nézlek bőrömmel, kezemmel, nézlek kigyúló szempillámmal. Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek. A föld az eget így betűzi. Így tapogatják világtalan fények csillagok borzongó betűit.

2012.07.12. 18:00 bubutu

Paruj Szevak: A szerelem utadba jön - nem is kerested. útjára megy - hiába nem ereszted. mindegy - csak tűrd szótlan panasszal! mindegy - üvölts, ha az vigasztal! mindegy - harapd némán a nyelved! mindegy - párnád ököllel verjed, vagy görcsösen szorítsd a szádra! hiszel? - most istent káromolhatsz! hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz! legyintenél - az is hiába, s hiába vágyol a halálra. hát élj, s tanuld meg elfogadni, hogy nem tud ennél többet adni.

2012.07.12. 17:58 bubutu

Oravecz Péter: Két haiku Ma valahonnan, holnap máshonnan. Mindig innen hiányzunk. * Csöpp hull. Gyűrűket teremt tükörre tűnte. Megint hallgatunk.

2012.07.12. 17:57 bubutu

Barna Márta: Nézd! Nézd! alakom parányi pontja kéklik a messzeségben majd megáll és vár, de csak a képzelet köti gúzsba Te már mást ölelsz ziháló tüdővel pupilla tágulattal benne más mosolya oldódik és vet lobot sugarak aranya

2012.07.12. 17:55 bubutu

Dsida Jenő: Pillanatfelvételek az életből Van, aki elmegy, van, aki itt marad. A haladó nevet, a haladó feled, ha nincs is kézbe kéz. Az ittmaradó... ír , és néha-néha ...sír, és néha messze néz... A mese vége mégis örök- szomorú, szent-egy: van, aki itt marad, van, aki elmegy....

2012.07.12. 17:54 bubutu

Babits Mihály: Emlékezés A pókhálóra harmat esett: bús unalmamra egy könnycsepp ma este. A hold az égen párt keresett, a széles égen hasztalan kereste! Már elhallgattak a madarak, annál hangosabban szóltak a tücskök. És szinte láttam a fény alatt ellengi a világot, mint a füstöt. A fényen valami átfutott, bársonyok kápráztak előttem. A hangod is eszembe jutott, mely elszállt az örök időkben.

2012.07.12. 17:53 bubutu

Zágorec Csuka Judit: A hattyúk repülésével Hűs tavakban mossuk tisztára eltévedt lelkünket, zöld pázsittenger-hullámokkal törölközünk, majd fehér hattyúkkal elrepülünk tisztább vizekre, a színtelen kristályok otthonába.

2012.07.12. 17:52 bubutu

R-GO: Ki ölel majd át "Ki ölel majd át, ha messze jársz? Ki vigyáz ott rád, hogy el ne játszd Amiért annyit sírtunk rég, Nem tudnám semmiért. Ki ölel majd át, ha messze jársz? Ki vigyáz ott rád, hogy el ne játszd Amiért öltünk volna rég, Kell, hogy adj még egy esélyt."

2012.07.12. 17:51 bubutu

Végh Sándor: Töredék Amit szerettem, megtartom, amit nem, elfeledem. A kevés is sok, mit elmondtam, s mily kevés ahhoz, mit mondhattam volna! Miért tenném, miért bántanálak, zörgő napjainkba költözött a bánat, meg nem értés kövein botladozunk, talán utoljára!

2012.07.12. 17:50 bubutu

Dobrosi Andrea: Valahol Még nem tudom, hova visznek a rögök, mi értelme a szekérnek, ha a földben a kerék a sártól szinte nyomorék, ha a hajnal, mint az eb konokul csahol. Még nem tudom, de érzem talán,- megtalállak, hogy az univerzum minden törpét átkarol, s mi (a kihunyt csillagok is) fényleni fogunk; ha más nem, az öröklétben valahol.

2012.07.12. 17:48 bubutu

Szergej Jeszenyin: Hol az örök titok szunnyad Hol az örök titok szunnyad, van egy túlvilági rét. Itt jártam, e földi útnak véletlen vendégeként. Erdők, vizek áradása. Fönn egy szárny suhan velem. Égitestek vad futása vonta ködbe életem. Nem a te csókodtól égtem, sorsom nem hozzád füzött. Érzem: új út készül értem napkelet s nyugat között. Így rendeltetett: a szótlan sötétségbe szárnyalok. De senkinek búcsúzóban semmit hátra nem hagyok. Ahol minden vihar hallgat, messze hagyva földedet, szememet, mint iker-holdat kigyújtom a mély felett.

2012.07.12. 17:45 bubutu

Baranyi Ferenc: Ne hidd a fényt öröknek Várj meg, én kedvesem, sötétedik már - és nélküled csak rettegés az alkony. Jaj, nem tudok egyedül lenni immár, mert félek s fázom itt a puszta parton! Pedig szép volt az erdő és a nádas - hittük, hogy másnak is, nemcsak minékünk, nem fájt a bántás, enyhült itt a bánat, még az sem fájt, hogy sokszor kőre léptünk, megtévesztett a sugárzás az égen, aranya hullt a kőre, vízre, fára, izzott a lomb, nem volt sötét a bérc sem - s lám, árny maradt, csak árny maradt utána! Sohase hidd a zengő fényt öröknek, mivel a néma éjsötét örök csak. A hold úgy ékesíti ezt a csöndet, mint tigris karmait egy csepp körömlakk.

2012.06.22. 22:56 bubutu

Ákos: Érintő   Bársonyos, tiszta és hideg, Az égbolt felettünk remeg, Sok bámész csillag minket néz, Az ember alig érti meg. Kábán, vakon, részegen, Futunk át az életen, A félelem hajt, mint a szélvész. A vágyak sorban állnak, Vége lesz hamar a bálnak, Oh bárcsak érinthetnél! Ne kérd, hogy: lassan a testtel! Ne súgd, hogy: most ne siesd el! Oh, bárcsak érinthetném! Bár minden egész eltörött, Létezik IGAZ és ÖRÖK! De jól vigyázz, ha gondolsz rá, Az ördög rögtön felröhög. A virághabos fák alatt, Ölelkezik két pillanat, Elillanunk, elomlunk porrá. A vágyak sorban állnak, Vége lesz hamar a bálnak, Oh, bárcsak érinthetnél! Ne kérd, hogy: lassan a testtel! Ne súgd, hogy: most ne siesd el! Oh, bárcsak érinthetném! Akad, aki érti mit jelent, Hogy a húr csak megfeszülve zeng, Akad, aki érti mit jelent, Hogy az a húr csak megfeszülve zeng! (A vágyak sorban állnak, Vége lesz hamar a bálnak, Oh, bárcsak érinthetnél! Ne kérd, hogy: lassan a testtel! Ne súgd, hogy: most ne siesd el! Oh, bárcsak érinthetném!)

2012.06.22. 22:30 bubutu

Boldogság Együgyűen, mint egy kislány. Mint egy vihar. Mint egy "nem-tudom". (Fodor Ákos)

2012.06.22. 22:14 bubutu

Road: Nem rólunk szól   Megváltoztunk, nincs vissza út, csak álom volt Felébredtem, mostmár tudom, nem rólunk szólt Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos hogy miattunk soha nem sírnék Nem véletlen tévedtem egyszerű az egész Mostmár tudom mi a szerepem és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész Nem rólunk szól... Megváltoztunk nincs vissza út, hát ennyi volt Felébredtél, te is tudod, nem rólunk szólt És vége, vagy inkább végre kimondom én, ha te nem tudod: Viszlát! Nem véletlen tévedtem egyszerű az egész Mostmár tudom mi a szerepem és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész Nincs semmi vész, nem véletlen, tévedtem, olyan egyszerű az egész Mostmár tudom, amit kevesen, azt, hogy ez a mese nem rólunk szól és kész Nem rólunk szól! Ez a mese nem rólunk szól, nem rólunk szól... Nem véletlen tévedtem egyszerű az egész Mostmár tudom mi a szerepem és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész Nincs semmi vész, nem véletlen, tévedtem, olyan egyszerű az egész Mostmár tudom, amit kevesen, azt, hogy ez a mese nem rólunk szól és kész Nem rólunk szól... Nem rólunk szól és kész...

2012.06.13. 22:26 bubutu

Válóczy Szilvi: Nem szerethetlek Nem szerethetlek tovább, Mert abba belehalok… S majd hiába sírnak Utánam az Angyalok, Kiket egykor értem küldtél. Nem szerethetlek tovább… Fájó, hitt pillanatnak Elszendergett álmos gondjai Belém vesznek, s hangjaid Elszállt csupa-szív dallamai, Mert már a szó is fáj. Nem szerethetlek tovább… Belül kesereg a boldogság… Ha majd elszólít az élet, Talán majd Isten megbocsát… Amiért szeretve elhagytalak téged

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]