Home
Gondolatok
“Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, milyen magasra tudsz ugrani. Arról szól, hogy milyen gyorsan állsz talpra.”
-----
"...szeretem a csöndet,
de itt belül nincs csönd,
mesélek Neked,
sokat mesélek..."
Chat
Hangulat
[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Szép Ernő: Hét szín
Felém távol szivárvány látszik,
Szivárványom hét színe játszik:
Rózsa remény, viola gyásza,
Hervadt levélszínű lemondás,
Kék honvágy, fájdalom bíborja
És jégszínű reménytelenség
És lelkem álmának fehérje.
Szép Ernő: Holdhalál
A nappal holdja voltam
Halványan haldokoltam
Éjből való delejjel
Felhőre hajtott fejjel
Pilláim ejtve szépen
Álom lett néma képem
Mélyen tengert virágot
Szerelmes szűz világot
Még sejtettem s oh halkkal
Sohajtó béna ajkkal
A végtelenbe oldott
Fájdalmam felmosolygott
De tűntem már merengve
A csillaglakta csendbe
Az égen, szürke kéken
Lappangva múlt emlékem
Szép Ernő: 1935
Mennél szegényebb a világ
Én annál gazdagabb vagyok
Enyémek felhők csillagok
Égenföldön minden virág
Szép Ernő: Nyári este
Esett. Az ég megint ragyog:
Juj édeset sikolt
A hold
S úgy kacagnak a csillagok
Nichita Stanescu: Költemény
Mondd, ha megfognálak egy napon,
és megcsókolnám a talpadat,
ugye bicegnél utána óvatosan,
nehogy a csókom összetörjed?...
(ford. Zirkuli Péter)
Emily Dickinson: Ha elhangzott
Ha elhangzott
A szó, halott:
Sokan hiszik.Szerintem
Éppen akkor
Születik.
(ford. Károlyi Amy)
József Attila: A fán a levelek
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.
Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
a némaság.
Szép Ernő: Én nem tudom
Talán a tenger mélyéből jövök
Mert úgy esik le néha a fejem
Hallgatni méla, méla lágy selyem
Borúlt és zúgó csendet, mely örök
Felhők közül ereszkedem talán,
Megállok itt az alkonyat alatt
Én nem tudom, valamim ott maradt,
A boldogságom, fenn az ég falán
Szép Ernő: A margaréta
Valami szél most szállni kezdett
Nem érzem én, nem érzik azt a fák
Nem érzi azt a végtelen világ
Csak egy pár margaréta reszket
Szép Ernő: Csillagok
Éjfél felé az ég alatt
Oly hangulat esett le rám
Hogy fenn az ég az óceán
S a csillagok aranyhalak
Szép Ernő: Október
Az utcán a szél, a szél végigszaladt
Hintál még a lomb az ablakom alatt
Egy-egy levél hull a járda szélire
Emlékszem, emlékszem, nem tudom mire.
Szép Ernő: Valami
Szél voltam én mely ellobog
Egy ernyőt fel nem fordítottam
Egy rózsaszálat meg nem törtem én
Felhő voltam, gyors égi füst,
Vonagló szárny, uszékony álom,
Egy árnya sem maradt, nem lett eső
A szívszorulás voltam, a sohaj,
A messzenézés, csönd két szó között,
A fülcsengés, az elcsodálkozás
Itt
Szép
nem be-
sározódni
legalább arcunk maradjon tiszta
legalább szemünk maradjon tiszta
legalább
nézésünk
néha
Ady Endre: Én, szegény magam
Szeretlek halálos szerelemmel,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te elhagyott, te szép, béna ember,
Te: Én, szegény Magam.
Senkid sincs e bús, pucér világon.
Sorvasztó, álmatlan éjjelek
Holdfényénél fölujjongva látom:
Csak én szerettelek.
Te: Én, aki királynőket vártál
S bölcs királyok hódolásait,
Nézd, szivekben hogyan be nem váltál:
Csak én vagyok ma itt.
Szeretlek, mert a keserüségnek
Ártatlan és áldott fia vagy,
Mert minden egynek, búsnak és szépnek
Tömjénezni szabad.
Téged elhagyott már minden, minden,
Durván, meg-nem-értőn és gazul.
Nincs szépség, melynek hivője nincsen:
Most én vagyok az úr.
Az egész világ helyett imádlak,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te szép, kit a buták meg nem láttak:
Te: Én, szegény Magam.
Ady Endre: Mert engem szeretsz
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!
Ady Endre: Álmok után
Gyermek vagyok. Temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
Átrohanok könnyű szívvel
Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.
Gyermek vagyok. Megfürösztöm
A ragyogó napsugárban lelkemet,
Nem látom a hervasztó őszt,
Csak a fényes, napsugáros életet.
Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.
Gyermek-szívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
És hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.
Gyermek vagyok: temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek
S álmaimnak temetőjén
Csalogató álmok után sietek...
Már az út vezet,
Nem az akarat,
Rohan a föld
a lábam alatt
Megállni nem tudok,
Talán nem is akarok.
Riadtan figyelnek
Ázott angyalok.
"Csak az út miénk, meg a hajnal,
Nap, hold, esős határ,
Őrtűz és csillagok, álom,
S az út, mely egyre vár."
(Masefield)
"Lelked selyme átszövi életemet."
Keresztes Ágnes: Ének
soha többé
soha többé
váljak kővé
tűnjek köddé
éljek tűzön
járjak vízen
átváltozhat
minden ízem
mégsem lehet
örömöddé
soha többé
soha többé
mennyi hónap
mennyi nap jön
mennyi napban
mennyi óra
mégse fordul
egy se jóra
se tenéked
virradóra
soha többé
soha többé
se énnékem
virradóra
Ami örök:
az lehessen
gyalázatban
iszonyodva
ragyogásod
el ne vessem
ahol alszol
odafekszem
el se múljál
meg se másulj
maradj bennem
temetetlen
[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
BlogPlusz
***
Ami megy, engedjétek.
Ami jön, fogadjátok.
Ennyi az egész.
***
„Megtanulni élni nem más,
mint megtanulni elengedni.”
(Buddha)
***
Az a baj, hogy azt hiszed van időd.
(Buddha)
Mindenes
Háttérzene
Zene bekapcsolva Zene kikapcsolva
“Ha valakit tiszta szívből szeretünk, azt halálunk napjáig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette éljük le az életünket, nem ő tölti ki a mindennapjainkat, de a szívünkben mindig megőrizzük őt, mert valamikor fontos volt nekünk..”.
(Marilyn Miller)