Új bejegyzés Frissítés

2012.10.29. 20:19 bubutu

Attól még, hogy orvos vagy, Beteg is lehetsz. Attól még, hogy bíró vagy, Bűnös is lehetsz. Attól még, hogy ember vagy, Boldog is lehetsz! (Fodor Ákos)

2012.10.29. 20:18 bubutu

Az élet és halál tengerében megfáradva lelkem azt a hegyet keresi, ahol minden folyam lecsillapodik. (Japán közmondás)

2012.10.29. 20:13 bubutu

Kamarás Klára: Mint fák a szélben A dombtetőn a ház előtt két roskatag fa. Összenőtt, hatalmas kettős korona, mint életünk sok ág-boga... Milyen szél tűzte őket egy halomra? A csíraébresztő tavaszi pompa ideje véget ért. Ki nő nagyobbra, virít szebben? - vívtak együtt és egymás ellen fényért, esélyért, életért. ...És ág törött, gallyak szakadtak, mikor viharban összecsaptak... ...de mégis támasz, mégis társ az, akit a sorsod melléd választ... Most mintha azt zúgnák szélben: - Vigyázz! - Vigyázok... - Érted s értem...! - Ha te kidőlsz, nekem is végem...

2012.10.29. 20:12 bubutu

Rába György: Ha fölnevettek Szerettem ha fölnevettek szerettem hogy hangjuk csengett szerettem a hirtelen csöndet szerettem a morajló emberzsivajt nem szerettem az elnyelt választ a párhuzamos monológokat de kettesben a természet beszédét szerettem a mosollyal tűzdelt tálat csorgók kortyát a szikkadt ínyen egy kézszorítást a sötétben napvert árnyékot téli tűzfalon hogy én vagyok én éjszakáig szerettem s azt hogy különös a másik.

2012.10.29. 20:09 bubutu

Törött tükör szilánkjai között keresem az arcom. Néha gyereknek látom, néha végtelenül öregnek. Néha vágyom, hogy közelebbről vegyem szemügyre. Tisztuljon a kép. A vérem fröccsen az ezüst üvegre. Szétkenem ujjaimmal, s a pirosló nedvek közé hunyom le szemem. Még érzem az akác illatát az éjszakában, a terasz magányában. Még látom a mezőn át robogó vonat ablakaiban a fényt, csak az alagút végén van sötét. Vak sötét. Néha eldobnám a bölcsességet, mely nem tudom, honnan az enyém, talán nem is az enyém. Néha újra kezdeném. Tanulni járni, beszélni, érezni, dönteni. Már elröpít egy álom, melyben nincsenek képek, sem hangok, sem illatok. Csak fekete üresség. A törött ezüst is csak fekete kövek tömege. Megalvadtak rajtuk a cseppek, s alszom. Nem tudom, mikor, s mire ébredek. Vár-e ébredés, hajnalhasadás, madárcsicsergés, döntés vagy csak egy aprócska lépés, mely előbbre visz. Csak egyet lépni. S feledni. El. Mindent, mi szétzilálta életem. Nyújtanám még erőtlen véres tenyerem, de nincs. Nincs reményem. Csak a végtelen. Melyet nem lelek. Lehelem lelkemet suhanni a vonat után át az éjkék mezőn szabadon, járatlan utak fölött lebegve, vakvágányoktól távolra kerülve. El. Messze. Meglelni a végtelent, melyből születtem, s meglelni, mit kerestem... Elfeledtem, mit kerestem... Összekulcsolt ujjaim könnyek mosdatják, s félelem ölel. Félek, örökre elveszek. (Besenyei Zsuzsanna)

2012.10.29. 20:08 bubutu

Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd... (Benjamin Button különös élete)

2012.10.29. 20:06 bubutu

Akasa: Olykor Olykor bekopog a Gond. Széket húz lassan az asztalomhoz... S én nem tudom, mit mondjak neki. S mitől ismerős hallgatása. A jelenléte, a mosolya, a szája, ... mikor ágyam veti meg éjszakára. S gyűrött noteszében könnyeim kipipálja.

2012.10.29. 20:04 bubutu

Darvas Ferenc: Könnyűbb álmot ígér Igen a vers könnyűbb álmot ígér talán egy szép gyermekkort idéz talán szerelmes időket hoz fel talán ünnepek hangulatára figyelsz talán egyszerűen a vers maga kell talán a bánatot sikerül felejtened talán a fenséges hangzatok miatt talán emlékek ködébe elvivő vigasz talán gyász miatt kell maga a vers talán s mert egy rossz napot felejtsz Igen, a vers könnyűbb álmot ígér mely elvisz magosba és égig elérsz mely bút, bajt napodból kisöpör mely lezár, befejez sok gyatra pört mely bajban mint különös gyógyír mely ringató és kellemes jóhír Igen, a vers könnyűbb álmot ígér nem számít ki gazdag, ki szegény nem számít milyen fekhely az ágy nem számít viskód-e vagy palotád nem számít a szoba, milyen a hely nem számít ki mit hord, mit visel Igen, a vers könnyűbb álmot ígér talán újra szép gyermekkort idéz talán szerelmes nyarakat hoz fel talán ünnepi hangulatra ügyelsz talán csak pusztán a vers maga kell talán sikerül a bánatot elejtened talán a különös hangzások miatt talán lelkeden béke lesz és vigasz talán lázban segít maga a vers talán így egy rossz napot felejtsz álmod úgy jön el, mint szép tündér mert a vers nyugodt álmot ígér.

2012.10.07. 10:04 bubutu

Boda Magdolna: Hold-háló apokalipszis Lehull a Hold ezüstje, fakul az éj. Távolról lódobogás, pata kopogás ágzengés, gallyropogás, fehér lovas fekete lovon holdtalan éjszakán, kezében ezüst háló, ránk veti, csillagúton zsákmányával elnyargal, hálójából potyognak az emberek és reményeik.

2012.10.07. 10:03 bubutu

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni. (Márai Sándor)

2012.10.07. 10:01 bubutu

Dsida Jenő: Laterna Magica Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt s kék úton jártam ődöngőn, magamban. Kezemre néztem: hamvas, túlvilági kékség imbolygott bőröm bársonyán is. Sötétbe mentem, mind nagyobb sötétbe. Aranycselló mély húrjain zenélt a végtelen magány. Akkor megálltam kinyújtott karral, mint világtalan kéregető s utánad tapogattam. Milyen voltál s milyen volt a hangod? hogyan néztél rám s hogyan szerettél? - jaj, elfeledtem. Csak az éjszaka meredt felém a térben és időben, csak tücskök szóltak fekete mezőn és hajladozó nyárfák sugdosódtak. ... Egyszerre fény gyúlt és a messzi égre, mint nagy vászonra berregő motor, zúgó, öles nyalábbal vetítette tűnődő lelkem - lassú reszketéssel - lehúnyt pillájú, alvó arcodat...

2012.10.07. 09:58 bubutu

Ady Endre: Akarlak, hát hazudjunk Adás, igéret, tilalom, Parancsolat avagy alázat, Ki leszel, mikor újra látlak? Színed elé hadd készülhessek. Ez volt asszonyos életem, Harapott szájjal igaz útban Utálatot is így hazudtam, Ha így kínálták a szerelmet. Hát sorsom a komédia: Mért kérdjem, hogy neked is mért kell? Bemázolom az arcom vérrel Vagy krétaporral, mint kívánod. Fölöttünk csak úgy kél, bukik A Nap s a napok is úgy múlnak, Szívek bénulnak s megújulnak S csak mi nem látjuk egymás arcát. Csak finita commédia Akarsz te is majd a szemembe Nézni ájultan és meredve? Jól van: akarlak, hát hazudjunk.

2012.10.07. 09:55 bubutu

Pintér Zoltán: Lovam hátán Lovam lába halkan csendben Tipeg topog fű se rezzen, Szépen lassan andalog Táncol mint az angyalok, Nesszenések madárdallam Ág reccsen a friss avarban, Lovam ugrik elszalad Elröpít egy perc alatt, Vágtass vágtass sebesen Repíts át a kék egen, Sörényedbe kapaszkodva Ráugrunk a csilagokra, Nyereg nélkül szőrén ülök Úgy pörög, hogy elszédülök, Felhők között nem is látom Hová viszel jóbarátom, Napkorong az uticél Oda engem ne vigyél, Megéget az minket nyomban És az álom lángra lobban, Menjünk inkább le a Földre Harmatos friss legelőre, Fűbe fekszem álmodom Enyém vagy szép táltosom.

2012.10.07. 09:53 bubutu

Szabolcsi Erzsébet: Ma nehéz …mert nem vagy, ma nehéz a szó is. Süket álmokat termett az éj. Holdakat képzelek csillagtalan égre, S hallgatok. Csak a tükör mesél. Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz, Ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek. Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok Mindkettőnket véresre sebeznének…

2012.10.07. 09:51 bubutu

Hajnal Anna: Álmodtam? Álmodtam? már előző éjjel is vártál valamely parkban valamely fánál: a fát a parkot az órát elfeledtem de hova lettél? és hova lettem? Álmodtam? ma éjszaka mellettem álltál kettő voltam és kettő voltál némán fogtam mind a négy kezedet némán fogtad mind a négy kezemet hol egyedet hol másikod kérdem: hol egyemet hol másikomat kérded: melyiked lehetett melyikem lehetett aki szerettél? aki szerettelek?

2012.10.07. 09:49 bubutu

Nagy István Attila: Halhatatlanság Ha messzire sodor a nyugtalanság, s úgy érzem, minden véget ért, ha nincs már remény, s élni sincs miért görcsös ujjakkal mégis beléd fogódzom, mert nem tudom, van-e halhatatlanság, van-e öröm – kívüled?

2012.10.07. 09:46 bubutu

József Attila: Én nem tudtam Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanitást. Utána nevettem is - mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kinálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy fényében az eredendő gazság szivemben, mint ravatal, feketül. S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam: bár lennétek ily bűnösök mindnyájan, hogy ne maradjak egész egyedül.

2012.10.07. 09:44 bubutu

Bella István : Kőkorszak Mintha kihaltak volna az évszakok megdermedt zöldben fürödnek a fák Egyszerre ősz, és nyár és tél vagyok, megkövült idő, haláltalan világ. Nem merek élni, lélegezni sem, azt hiszem néha, nem is ver a szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél : dobog. Rettenetesen nehéz az "idebenn". Hát élek, félek, alakoskodok.

2012.10.07. 09:42 bubutu

Juhász Gyula: Magányos úton… Magányos úton építek egy házat, Betérhet hozzám, aki erre fárad, Aki dalolva, virágot keresve, Eltéved a mély életrengetegbe. És őszi estén, míg az avar sír majd S utolsó szirma hull a rózsáimnak, Magányos vándor, múltakba révedve, Emlékezik majd egy tündérszigetre. És hírt hoz nékem élet tengeréről, A csodaszépről, távoli tündérről, Kit idevárok és aki nem jő el, Csak egyre szépül a szálló idővel.

2012.10.07. 09:40 bubutu

„Nem adom vissza. Szemhéjam mögött őrzöm Legszebb képedet.” (Fodor Ákos)

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]