Új bejegyzés Frissítés

2011.12.17. 08:21 bubutu

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt Vagy a levegő, amelyet beszívok, a táplálék, melyet visz a vér, a látásom vagy - tán meg is lepődném, ha tenszemeddel rám tekintenél -; vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz, a szív, az agy, a gondolat, akármi, életem része, melyet bármikor keresetlen is meg tudok találni; - s mint a bonyolult óramű, ha elvész egy alkatrésze, s tiktakja kihagy, olyan lennék nélküled, és csak akkor, csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

2011.12.17. 08:20 bubutu

John Masefield: Csavargó Tudom is én, mi az, hogy mi s minek? Nem izgatott soha. Nekem a menny: csak ég, egy kék szelet, s a föld: az út pora. Tudom is én, a sok név mire jó, felfognom nem lehet. Nekem az Isten - egy csillag, bólogó, a szeles domb felett. Nekem az élet - csavargás, fölkelés, a priccsig ballagás. Nekem a végzet, - csak szép elföldelés, nyugalmas kő, mohás. Mért élek én e vén világon, ó, nem érdekelt soha, nekem a fő: cigánytűz, fogadó s az út, az út pora. (Nagy László fordítása)

2011.12.17. 08:16 bubutu

Quimby : Álmatlan dal Bocs, de nincs erre altató Szól hozzám tágra nyílt szemmel Egy reggeltől betépett álommanó. Kínálna még, de már nem kell. Hát ez is egy dolog. Ugye, te sem gondolod komolyan? Aludni kéne, De tudod, hogy nem vagyok olyan. És egyre csak, egyre csak szüntelen Dörömböl a picinyke motor. Úgy érzem, mintha bennem Harcolna Menny és Pokol. Hát ez is egy dolog. Ugye, te sem gondolod komolyan? Aludni kéne, De tudod, hogy nem vagyok olyan. Átkozott harangok, tücskök, madarak! Hagyjatok! Aludni kell, Anékül meghalok. Bárányok gurulnak halkan. Mi újság, álmatlan ember? Képújság illatos vajban. Kínálna még, de már nem kell. Hát ez is egy dolog. Ugye, te sem gondolod komolyan? Aludni kéne, De tudod, hogy nem vagyok olyan. Átkozott harangok, tücskök, madarak! Hagyjatok! Aludni kell, Anékül meghalok. Minden olyan, mintha Az volna ami, de mégsem. Hogy tudsz így aludni, mikor Tudod, hogy nem alszom én sem? Csak azért vagy itt, hogy te légy az álmatlan párom. Eleget néztelek, jöhetne már az álom, Úgy várom.

2011.12.17. 08:13 bubutu

Vajda János: Húsz év múlva Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül Múlt ifjúság tündér taván Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szívem kigyúl, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen...

2011.12.17. 08:11 bubutu

Tamás István: Angyaltánc Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam, alattam zöldruhát ölt magára a völgy. Angyaltáncot járok a napsugarával, Istenem, de csodálatos fentről a föld.

2011.12.17. 08:10 bubutu

William Buttler Yeats: Egy régi dal visszhangja Találkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én. Jött, a lába hófehér volt, a kerten át felém. Kért, hogy könnyen szeressem, mint a rügy nő ág hegyén, de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én. És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét. Vállamra tette akkor kis hófehér kezét. És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog: De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

2011.12.17. 08:08 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Jég Belémfagy lassan a világ, mint téli tóba nádbugák, kis torlaszokban ott ragad egy kép, egy ág, egy égdarab – ha hinnék Benned, hallgatag széttárnád meleg tenyered, s az két kis napként sütne fönn a tél felett, a tó felett, hasadna jég, mozdulna hab, s a tárgyak felszökellve mind csillognának, mint a halak.

2011.12.17. 08:07 bubutu

... Mit tud az ember, hogy úgy tud szeretni, hogy nem szól, nem háborog, nem kér, nem átkozódik... Csak belehal...? (Shaffer Erzsébet: Hol volt, hol nem volt)

2011.12.17. 08:06 bubutu

Váci Mihály: Mert egyedül Mert egyedül meghal szívünk nagy árterein amiért élni érdemes, mert egyedül a küszködés szép szele kifullad az égen. Ránk térdepel és gúzsba köt a bánat, a szív nem dobban többé forró rózsát, csak mázsás kő lóbál nyakunkba kötve, a vér-erek sudár hárfáján elhal a könnyű ujjal keltett zene bennünk. Az arcunk, mint folyókon a holtak zöld arca, úszik a hétköznapok tükrén s csak hintázunk tonnányi félelmünkkel üresen, mint harang, ha nem zendíti nyelve, Mert egyedül a halál gyökér íze olvad a szánkban - ó, mert egyedül nem nyílik számunkra a déli égbolt, amely felé sírásunk fürj csapata bujdokolna. Mert egyedül nincs puha táj, hazánk sincs, melynek földjébe keserű gyökérrel foganni vágy csírátlan szívünk.

2011.12.17. 08:03 bubutu

Demjén Ferenc: Felhőkre festett kép Felhőkre festett kép volt összes álmom. Mindegy, vihar vagy szellő fújta szét. Egy élet kell, míg újra megtalálom, hogy össze rakjam minden részletét. Ezek a felhők régen szétrepültek, messzi világok tengerkék egén. De ha néha, néha az égre nézek: úgy tűnik, pár foszlánya száll felém. Nagyok az álmok, de rövid az élet. Bár sok van ami belefér. Álmok nélkül szürke a végzet, álmok nélkül a semmi többet ér. ref.: Majd ha egy felhő száll lassan a fejünk fölé, és őszi könnyet szór, az könnyen lehet enyém. De lehet a tiéd. Az álom enyém, a könny a tiéd Mert az, ami elszállt, nekem sokat ért. Nekem is felhőkre festett kép volt összes álmom. Mindegy, vihar vagy szellő fújta szét. Egy élet kell, míg újra megtalálom, hogy össze rakjam minden részletét.

2011.12.17. 08:01 bubutu

Gámentzy Eduárd: Tükör Néha, ott a tükör előtt, Úgy érzem minden rendben van. Kicsit sápadtnak tűnök talán, De majd összeszedem magam. Mosolyt keresek, felragasztom. Terüljön szét az arcomon. Egyenes gerinc, nem könnyű ám! De másképp nem folytathatom. Nem adom meg magam, nem lehet! Hős vagyok, mint a filmeken. Csak a szemem, csak attól félek! Oda ne nézzen senki sem!

2011.12.17. 08:00 bubutu

Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső. (Márai Sándor)

2011.12.17. 07:58 bubutu

Nagy István Attila: Fotó - részlet ... Te vagy még Kedves? Aki hozzám bújtál félő, de remegő szívvel? Akiben felgyújtottam a vágyat, s most ott lobog a szemedben a vád: annyi év után most újra itt, ebben a mozdulatban.. Egészen vagy csak a töredékek vonzásában.

2011.12.17. 07:57 bubutu

Ady Endre: Őszben a sziget Fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Láttam ma a szigetnek S fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Legény-volt őszi szivemnek. Nem vádolok és nem irigylek. immár hat évvel, Hat ősszel megcsatáztunk S mégiscsak volt egy kis tavasznyi, Kurta tavasznyi, Kerülgető boldogságunk. De, óh, mért nem kezdhetjük újra, Újra és mindig Regényét a szigetnek? Fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Szégyenlem a szivemnek.

2011.12.17. 07:56 bubutu

Juhász Gyula: Anna után Ez szomorú ősz lesz. Hol vagy Anna? Milyen volt a csókod? Bánatórák, ó az én időm ez, Bágyadt rózsák, ez szomorú ősz lesz! Csókolom a lelked. Hol vagy Anna? Milyen volt a könnyed? Régi könnyek, te már elfeledted, De én értük csókolom a lelked! Látni szeretnélek. Hol vagy Anna, vezet-e út hozzád? Visszatérjek? Ó be nagyon félek, Megölnétek, százszorszép emlékek!

2011.12.17. 07:55 bubutu

Zelk Zoltán: Ez már ősz Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó - nem nótaszó ez már, de búcsúszó. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök. Mily korán jő, mily korán tör felénk - hogy kortyolnánk még a nyár melegét! Be üres is volt idén a pohár, be hamar elmúlt ajkunktól a nyár! S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák az őszi ég keserű sugarát. Hiába isszák, nem ad már erőt, csügged az ág, sárgára vált a zöld. Csügged az ág, ejti leveleit. - Ó, ha az ember is a bűneit így hullatná! s lomb nélkül, meztelen, de állhatnék telemben bűntelen!

2011.12.17. 01:53 bubutu

Katona Judit: Suttogás Most már tudom, hogy kék a nesz, a bánat barna, a csend fehér. Magányom szűk medrét kivájtad s a rámhulló éjjel torkig ér. Cserben hagytak a tárgyak is. Ágakon dértől cinke fagy. Holdmellem őriz, nem tudod s arcom mögül már kél a nap. Tíz ujjam rácsát rázhatom: bámulnak süket ablakok. Mint aki járni most tanul, fogódznék hol, miben tudok. Most már tudom, hogy kék a nesz, vörös a láz, a csend üveg s mint könny törik, mert megvakult fák élnek bennem – nélküled.

2011.12.01. 16:33 bubutu

"Gyönyörűt láttam, édeset, elképzeltem egy gyenge rózsát. Elbámészkodtam s rám esett, mint nagy darab kő, a valóság." (József Attila)

2011.11.09. 19:06 bubutu

Kovács Ákos: Figyelj rám Azt gondolom: éjjel és lásd máris a papíron van és körülöttem és sötéten hömpölyög mint holtágak vize mint mélyről jövő sóhajok szeretnélek felhívni most és elmondani hogy megvagyok szeretném hallani a hangodat persze tudom hogy alszol és nem szabad mégis szeretnék meghalni hogy figyelj rám hogy TE simítsd ki az arcom

2011.11.09. 19:05 bubutu

Wass Albert: Őszi dal Elmentek már a madarak, a fecskék, csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték, csapongó vágyaim: hogy visszajössz. De elmentél. Veled a nyár, az álmok, csak szél süvölt és halál bolyong a berken. A hervadásban elmerülve állok, és fáj az ősz, a bánatom, a lelkem. Neked nagyon hideg volt itt az élet, nem jött bíborral már az alkonyat, s megsemmisült sok délibáb-reményed csillagtalan, nagy éjszakák alatt. De érzem már: te vagy lelkemnek minden, s nem kérek tőled semmi, semmi mást: csak jer vissza; s én rózsákkal behintem - körülötted az őszi hervadást.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]