Új bejegyzés Frissítés

2011.08.25. 23:52 bubutu

Gyűlölet-szerelem Embarassed Kérlek mondd, hogy szeretsz! Vagy mit jelentsen ez? Miért csinálod ezt velem? Én szenvedek, s te élvezed. Tegnap még azt mondtad, szeretsz, Mára meg már elfelejtesz, Nyáron mindig együtt voltunk, Most már sosem találkozunk. Ha véletlen össze is futunk, Egész jól eldumálgatunk, Úgy nézel rám, azt hiszem, szeretsz, De másnapra minden más lesz. Levegő leszek a szemedben, Bámullak, de rajtam átnézel, Epekedek, hogy vegyél észre Mindhiába, hisz csak hülyítesz. Bedőltem minden trükködnek, Elhittem, hogy igazán szeretsz, Elhittem, hogy értem szenvedsz, Kimondtam: én is szeretlek már! Te meg legyintettél, s továbbálltál. Hazaértél, s jót röhögtél, Velem hogy jól kicsesztél, Tán fel sem fogtad, mit tettél, Szerelmes szívet összetörtél. Ha valaha is szerettél, Most már nem érdekelnél, Gyűlöllek!...de szeretlek is, Előbbi erősebb mégis.

2011.08.25. 23:51 bubutu

SZERETLEK Míg iszod a kávéd, s én a teám, csak ülünk egymás mellett némán. Szerteném tudni, most mi lesz, nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem. Emlékszem, aznap késő estig vártalak, eljöttél, de az ajtóm nyitva maradt. Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod, nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott. Tudod, nehezen alszom el és nehezen ébredek, és reggelente egy kicsit sírok is, de azóta más hangot nem hallok meg, csak egy ajtót, amely lassan becsukódik. Míg te ittad a kávéd, s én a teám, csak ültünk egymás mellett tétován. Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán? Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán."

2011.08.25. 23:51 bubutu

Folyton keresem az utam, de még nemigen jöttem rá arra, hogy miért is kötöttem ki a Föld nevű bolygón. Gyakran rossz a hangulatom, de ha nem, akkor törekszem arra, hogy minden napban megtaláljam a jót, hiszen könnyen lehet, hogy egyszer már nem jön el a holnap... És addig még van ezer meg ezer dolgom, melyek legtöbbször megrettentenek, de végül mindig küzdenem kell. Egyik mottóm: Carpe diem, azaz ragadd meg a napot (az "Élj a mának" hibás fordítás, higgyetek nekem, tanultam latint!), ezt néha sikerül is megvalósítanom.

2011.08.25. 23:50 bubutu

"Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők és milyen halott az erdő, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bograk. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségeinek legjavát veszíthetjük el."

2011.08.25. 23:49 bubutu

LGT : Hagyd a könnyeket Olyan mély lenn a város, az álmok nem állnak õrt, magas erkélyen állunk, s a korlát ledõlt. Gyere, állj ide mellém, kicsit fogd a kezem, sose valld be, ha szédülsz, s a félelmet sem. Sok dallam száll, mennyi kék madár, s mind téged vár. Hagyd a könnyeket, ez itt rég nem kell. Hagyd a könnyeket, ez egy másik hely. Hagyd a könnyeket, és naggyá nõsz. Hagyd a könnyeket! Úgyis eljön majd minden, mint egy végállomás, csak egy hangszóró berreg, hogy tudd, hol jársz. S most váljunk el, csak nézz, nézz fel, ne is búcsúzz el, csak szállj! Szállj! Szállj! Hagyd a könnyeket, ne a mélybe nézz. Hagyd a könnyeket, és az égig érsz. Hagyd a könnyeket, aki sír, túl nehéz. Hagyd a könnyeket! Hagyd a könnyeket! Hagyd a könnyeket! Hagyd a könnyeket! Hagyd a könnyeket!

2011.08.25. 23:48 bubutu

Földes László (Hobó): Nem hallod, üvöltök Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom, Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon, Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet, Előre nem tudtam, fordulnak a szelek. Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak, Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak, Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek, Hordom a szerelmet, mint súlyos keresztet. A földön maradtam, mikor szállni kezdtél, Nehéz vagyok, tudtam. Vissza sem néztél. Itt állok, bámulok a fekete égre, Vörös betük égnek az agyamban, vége. Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán, Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál, Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül, Nem hallod, röhögök -ahogy a részeg örül, Nem hallod, üvöltök - csavargóvá tettél, Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél, Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ, Nem hallod, könyörgök - esőért a virág.

2011.08.25. 23:47 bubutu

"Ez a nap is olyan mint a többi, várakozással telve indul és éjjel majd ugyanúgy egyedül fekszem le...sokszor kérdezem vajon higyjek e...vajon lehet e teljes boldogságban élni, vagy ez már csak a mesékben létezik..nos erre talán nincs válasz..vagy mégis? Sokszor hittem már azt, hogy boldog vagyok aztán rájöttem, hogy ezek csak pillanatok voltak, pillanatok melyeket megőrzök örökre, de ezek nem egy egész élet...álomképek kergetésével telt ez a nap is..és újra eljött a reggel...fáradtan, álmosan szinte szétszaggatva minden álmot, hitet és érzést...fáj még ha rá gondolok..azt mondják elmúlik..nos igen talán elmúlik de akkor mi lesz? Akkor ő is elmúlik bennem? Itt a reggel..vidám madarak, zajos utca idebennt a lelkemben pedig nem maradt már más csak a sivár kietlen érzés... hogy üres vagyok..nélküled...veled..ellened és benned létezem csak.. Sírni kéne...de nem megy...hinni kéne de elfogyott a hitem..mit tegyek így egyedül, lesz még valaha valaki aki eljut hozzám aki megérti azt, hogy a szívem most miért fáj oly nagyon.....?"

2011.08.25. 23:46 bubutu

"... És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában...És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején."

2011.08.25. 23:46 bubutu

Baranyi Ferenc: Nézni Itt már a szavak mitsem érnek, csak nézni kell és nem beszélni, se kérdeni, se válaszolni, csak nézni kell, csak nézni, nézni. Lesni, amit szép arcod izmán parancsolnak csöpp rándulások, s ha keskeny űr szakad közébünk: felmérni az arasznyi távot. Szemekkel mindent megbeszélni ékesszóló sugarak által, s meleg, bársonyos egyességre jutni egy titkos kézfogással. Megérezni, amit te érzel, kimondani, mi nyelveden van, előbb dobbani a szívednél, csókod előzni csókjaimban. Itt már a szavak mitsem érnek, ne szólj a száddal, csak szemeddel, a szerelem akkor beszédes, amikor beszélni már nem kell.

2011.08.25. 23:45 bubutu

"A felhő nem tudja miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod Te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron."

2011.08.25. 23:44 bubutu

A szív megnyitása A sziv a valóság kapu nélküli kapuja. Mindnyájan benrekedtünk a fejben. Ez az egyetlen problémánk, az egyedüli probléma és csak egyetlen megoldás létezik: szállj le a fejből a szívbe, és az összes probléma megszünik. Mert a problémákat a fej kreálja. Ha megteszed a kellő lépést, egyszerre minden annyira tiszta és áttekinthető lesz, hogy azon csodálkozol, hogyan is voltál képes folyton problemákat gyartani. Csak rejtélyek maradnak, mert minden probléma elpárolog. És a rejtélyek szépek. Őket nem megoldani kell. Őket meg kell élni.

2011.08.25. 23:42 bubutu

Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek, Már nem voltunk fiatalok - Házunk körül virágzó sírkeresztek, Szívünkben sok friss halott. Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág, Akkor is, ha férj - feleség Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák, S fogják egymás kezét. Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben - Emlékszel? volt is oka. De ami fekete maradt, még feketébben Ragyogott, mint valaha. Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe Tört fényeket rejtett a rémület, És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje S attól lett édesebb. Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente, Te a kertre, én terád -, S ez az öreg nyarunk szelíden betemette Velencét s Angliát. Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget Kezdtük nézni a holnapot - Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved Koszorújába kapott. Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt, De emlékszel? ez volt a legszebb. Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők, Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

2011.08.25. 23:41 bubutu

Markolt Bernadett: Fohász a csendért Múló napjainkban ránkvirradó csendet megfáradt testünknek elringató csendet bűnös szívünknek engesztelő csendet fájdalmainkban vigasztaló csendet vágyakozásunkban reményteljes csendet örömeinkben megtartó csendet s mindörökre rádismerő, rádtaláló, rádhajoló csendet adj nekünk, Urunk !

2011.08.25. 23:40 bubutu

"Beleszeretni a füstbe? Van ilyen? Van. Először egy képeslapon láttam azt a bizonyos füstöt, a cigaretta szürkés gomolygását, amelyen áthatol a reflektor fénye... Lenyűgöző volt, mintha megállt volna az idő. A fekete-fehér képen egy rendkívül elegáns, világos öltönyös férfi dohányzott. A cigarettát az ujjai között tartotta, lazán utánozhatatlan eleganciával. Ülő helyzetben fényképezték, oldalról, a térdén pedig ott pihent a szaxofonja... Számomra ez a kép fejezi ki mindazt, amit a jazz jelent nekem..."   (Gellért András)

2011.08.25. 23:39 bubutu

"Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak" (Umberto Eco: A rózsa neve)

2011.08.25. 23:38 bubutu

"...csak egy pókhálószál tart életben. Elég egy semmiség, egy egyhe fuvallat, a dolgok arasznyi elmozdulása, és az, amiért az ember imént még az életét áldozta volna, egyszerre csak tartalmatlan butaságnak mutatkozik. (Milan Kundera: Tréfa)

2011.08.25. 23:38 bubutu

Svetlana Makarovič: Altató Miért nem alszol? Miért nem alszol? Tán a viharos széltől félsz? Ne félj, ne félj, hisz a szél csak énekel, hogy mi lesz, ha majd végünk lesz, ha majd üreges csontjaink görgeti a puszta és süket s üres felszínen, kebled felnyitja, szíved kiszárítja, a messzeségbe szétfújja mindenhová mindazt, mi voltál - nem tud várni, érted, ezért dühöng, ezért ablakokat zörget, ajtók mögött áll lesben, csak a halált csalogatja a házba, ennyi az egész - ne félj, ne félj, aludj csak nyugodtan.

2011.08.25. 23:36 bubutu

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni... Szeretnék átölelni ma egy embert, Ki olyan árva s vágyak özvegye, Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert, S kondor haján kopog az ősz jege, Kinek ha volt is pirosbetűs napja, Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, Vén bánatok fia és újak apja, Csöndes tűnődés lankadt léptü papja, Örülni lassú, és csüggedni gyors; Kit nemessé emelt a föld porából Sok ritka szenvedés, de nem kevély Kitűnni a törpék sekély sorából, És címere egy hervadt falevél, Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

2011.08.25. 23:35 bubutu

József Attila: Könnyű emlékek Könnyű emlékek, hová tüntetek? Nehéz a szívem, majdnem zokogok. Már nem élhetek meg nélkűletek, már nem fog kézen, amit megfogok. Egy kis játékot én is érdemelnék, - libbenjetek elő, ti gyönge pillék! Emlékek, kicsi ólomkatonák, kikért annyira sóvárogtam én s akiknek egyengettem szuronyát - törökök, búrok, gyüljetek körém! Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben! Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

2011.08.25. 23:34 bubutu

Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod. Mesélj, Megváltó mesét! Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár, S néha csak ő nem látja így... Te fénylő gyász-leány! Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá! Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ. Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód! S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált! Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk, Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből Hulló eső! Én így kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá! Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ! De ettől a világ, de ettől a világ... ...Tőled áll a világ...!"

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]