Új bejegyzés Frissítés

2011.10.08. 21:17 bubutu

Nagy István Attila: Kegyelemre ítélve Számolom a napokat, mennyi lehet még, a hónapokat, a reménykedő éveket, miközben kalapáló szívemet csitítgatom: ennyi jutott nekem ebben a háborgó időben, a huszadik században meg a következőben, a szerelem gyötrelmes öröméből, mert nincsen más ebben a haldokló időben, mint a dolgok szerelme, az alkotás vágya, az egyetlen női test szerelme, az ölelés nem szűnő éjszakája, gyermekeim térdeplő némasága, a negatív időben bolyongó élet, ami rám vár, hogy átváltozzon, s elhozza a csendes feláldozást, mert nincsen más ebben a haldokló időben, csak a kegyelem kedvesem kezéből. Ha ez végképpen elmarad, nem leszek más, mint egy megszűnő - adat.

2011.10.08. 21:16 bubutu

Áprily Lajos: Esőcseppek Vártunk, tavaszi langyos permeteg. Várt a cseresznyebimbó-rengeteg. Vártak növésre szomjazó füvek, cserjék is, szikkadó gyökerüek. Vártak a kankalinos oldalak. S ti drága cseppek, én is vártalak, hogy tegyetek csodát, ha még lehet: zsendítsétek meg puszta lelkemet.

2011.10.08. 21:15 bubutu

Szervác József: Kereszt Száradjanak hát ki a fák amiket együtt láttunk ha mindig mást hazudtak neked s nekem, ha a világ csak két üveghegy-félteke - hazugság a szivárvány ha a fényt fölaprózva fehérré nem csitul sose - s az egyetlen, ki majdnem szeretett, más költemények titkos hőse lett - Száradjanak hát ki a fák, égjenek el a versek, ha minden ige megcsalt, állítmányaim rossz kofák, vigécek, minden szó talmi játék volt - én nem tudlak már téged nem szeretni. Belőled csak csendben kihalni.

2011.10.08. 21:13 bubutu

Gámentzy Eduárd: Így simogatlak A karácsony nem hozott havat, De nekem még tavalyról maradt A hűtőben, a levesek mögött, Majd összeszedem szépen délelőtt. - És gyúrok olyan hógolyót Neked! - - És megdobom a csillagos eget, Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon, Olvadjon el, ahogy a fájdalom. S ha letörlöd, kezemhez ér kezed. - Így simogatlak utoljára meg...

2011.10.08. 21:11 bubutu

jól esik a bús szívnek hogyha panaszolhat ha a maga bújából másoknak is adhat ó én édes galambom ó jaj hogy szeretlek százezerszer napjában én megemlegetlek még éjjel is álmomban képedet ölelem de amikor ébredek csak hűlt helyed lelem

2011.10.08. 21:10 bubutu

Radnóti Miklós: Ha rám figyelsz... Lélekzetem gyorsan tűnő ködöt lehell az ablakon homálya holdja egyre nő ahogy magamat faggatom. Mi hozhat még nekem vígaszt? Szerelmem is bogozhatatlan, sugárzik mint a fájdalom és éjjelenként fölriaszt. Kabátom belső balzsebében, éppen szívem fölött a tiszta toll. Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen s ki gondol rám, ha most az égre néz? s ki válaszol? magamban van honom. Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy, mint hullámverte zátonyon berajzolt testű tengerész. Kéken lebeg az ég felettem s ázott esernyők bánata csorog bennem ma hajnal óta már. Hiába ég a nap felettem, lehangol, mint a másnapos szakáll. Sötét a bánat kútja s mint a jég, de tükrén mégis ott borzong az ég, mélységbe hullott életem elé is így tartja védő két kezét a kék. A bánat így emel fel égre mégis. (S nem tart soká. Ha rámfigyelsz, majd egyre égibb hangot hall füled. S a végső szó után meséld el, hogy bordán roppantott a rémület.)

2011.10.08. 21:07 bubutu

Bella István: Nézz utánam! Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Csak engem nézz, egyedül, igazán! Első és utolsó mozdulatod engem nézzen, mikor már szó vagyok, s fut, fut velem világ fölött a szán. Gyeplőim – napvilágpárhuzamosod – éj-nap nyakába vetve, ellobog. Trappol a fény. Árny dobban árny után. A sötétség, mint földi ustorok. De nézz utánam, s én visszafordulok, átkelek újra érted az éjszakán.

2011.10.08. 21:06 bubutu

Juhász Gyula: Az időnek Idő, örök öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatag, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad. Csak nézed, hogy a tenger és a könny, A vér és víz hogy árad és apad, Csak nézed, hogy vív a fény és a köd S hogy múlik el világ és pillanat: Idő, örök öreg, mi lenne, mondd, Ha egyszer elszunnyadnál és e zord, Nem lankadó játék megállana: A hulló őszi lomb a lomha légben S az elmúlás halálhozó ködében Szívemből szálló sóhaj dallama?

2011.10.08. 21:04 bubutu

LGT: Gondolj rám! Gondolj rám, ha csillag zuhan földi éjszakán, ha megszakadnak mondatok, ha megszűnik egy gondolat, ha átfestik a múltamat - s ne várj! Gondolj rám, ha elpattan egy húr a zongorán, ha széttörik egy rossz futam, ha csendben élsz és boldogan, egy szál gyufa, ha ellobban... - S ne várj! Mikor megtorpan egy lépés, Mikor megroppan a jég, Mikor elfogyott egy érzés, Mikor megvillan az ég; úgy lásd, mint én, hogy lássam veled, úgy értsd, mint én, hogy értsem veled, úgy szólj, mint én, hogy szóljak veled. Gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván, ha tó vízébe követ dobsz, ha csobban és ha elmerül, ha csend a csenddel elvegyül... - S ne várj! Gondolj rám, ha villámtépte ágat látsz a fán, ha füst sem marad már a láng után, ha erény lesz már nem gondolni rám! Gondolj rám, ha gyümölcs érik villámtépte fán, ha parázs él a láng után, ha jólesik még néhanap, hogy rólam szól egy gondolat. - S ne várj!

2011.10.08. 21:03 bubutu

Nagy László: Kívül nap süt Kívül nap süt, ágak kigyúlnak, égre meresztett gyűrűs ujjak, most esküsznek életre, gyümölcsre, hó hull, virágpor zúdul, őrült szélben keveredik össze. Nem olvasztok neked havat, hogy abba mosd barna hajad, nem hajolsz le szivárványos gőzbe. Nyakadat se borotválom, attól félek, hogy levágom: Jaj nekem, jaj nekünk, belehalunk, mert nem szeretünk, elvérzik örökre minden álom, örökké fenn bolyong nagy magányod s elvetemült fekete árvaságom.

2011.10.08. 21:01 bubutu

Tóth Árpád: Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

2011.10.08. 21:00 bubutu

Tóth Árpád: Elejtetted a napot Rád gondoltam délután, Fönn az arany nap sütött, S lehunyt szemhéjaimon Rózsaszínnel átütött. Fáradt arcom szeliden Tüzesítette a fény, S szemlehunyva a szokott Utazásra vártam én, Arra, mikor - halk hajó Titokzatos tengeren - Fekvőszékem útrakél, S lázam sodrán ring velem Felelőtlen, gyönyörű Fantázia-tájakig, Ahol romló életem Némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, Mindaz, ami sohse volt - Így indultam ma is el, Húnyt szemekkel, mint a holt, Álmodozni: életet. És úgy hajlott rám a nap, Mintha pilláimra a Rózsaszínű parazsat Az a szent fény ejtené, Mit még ott látott a szem Isten-atyja kebelén, S melyre szomjas szüntelen. És egyszerre úgy esett, Telin, forrón, hirtelen Rád gondoltam s arra, hogy Messze vagy, és jaj nekem. És megriadt szemeim Felpattantak: a hegyek Csúcsain már pirosan Búsultak a fellegek. És egy furcsa vízió Vad erővel elkapott. Úgy éreztem: kezeid Tartották ma a napot. Azért volt oly különös, Minden fénynél édesebb, És én ezt csak most tudom, Amikor már este lett, Mikor kezed fáradtan Elejti már a napot, S szívemben is csöndesen Elhallgatnak a dalok.

2011.10.08. 20:57 bubutu

Ágon álmodó aranyzöld rózsabogár. Most virág ő is. (Bozsoky Erika)

2011.10.08. 20:56 bubutu

Drobni Erzsébet: Lám elmúltál...   Lám elmúltál belőlem kedves kihunyt a láng csak parazsa fénylik még az esti órák ködös csendjén át, s markol a bú hajamba. Magam vagyok. Szétfoszlott ábrándok alkotják jelenem csupasz vázát lehullt a kar, mely ölelni vágyott s az illanó remény villantja hátát. Zúg a csend betöltve testem rejtett zugait s a végtelen idő pontos szigorral árasztja felém gyorshalálú pillanatait. Szerelem! Izzó, máglyafényű, drága álom van-e út feléd? Van híd lélek és lélek között mit nem robbant szét gyilkos szeszély? A kérdő szavak a fal csendjébe fagynak könnycseppek rezzennek a légben sír a magány.

2011.10.08. 20:54 bubutu

Hervay Gizella: Három hangra Három szerelem az életem. Semmim sincs ezen kívül. Rád gondolok: évek rácsai közt az emlék elfeketül... Jaj, szívem, olyan sovány vagy, meg ne szánjon a halál! Homlokod mögött a világ elfehérült szájjal kiált. - Szótlanom, egyetlenem, tenyered tenyeremen. Testednek tiszta menedék: a csók a léleknek nem elég. Nem elég három szerelem: három árvaság idebenn. Három homlok is kitaszít. Fehér a magány, mint az ing. Fehér az ing, fehér a halál. Csak az él, aki társra talál. Szótlanom, egyetlenem, tenyered tenyeremen.

2011.10.08. 20:53 bubutu

Lackner László: Még mindig Már többé nem találkozunk; még vissza-visszatérek hozzád gondolatban - bár mások előtt rólad nem beszélek: ott élsz minden kimondott szavamban. Bennem élsz mert feloldódtál dacos testem idegszövetében, és minden percben újra perbe foglak és minden percben visszahódít énem. Próbáltalak már másban felfedezni - van úgy hogy néha csal a szem - nem élhetsz másban, sehol senki nem tud meghamisítani nekem. Kereslek mégis minden nőben, kutatlak térben és időben reménytelenül s mégis lankadatlan.

2011.10.08. 20:51 bubutu

Nidzsó Tamejó: Az égbe mennék... Az égbe mennék, ha én szabnám meg utam. Bár megtehetném! Ködkapun bekopognék, tavaszfelhőn sétálnék.

2011.10.08. 20:50 bubutu

Soin: Életszép Élet? Pillangó harmatos fűszál hegyén. Éppen ettől szép!

2011.10.08. 20:47 bubutu

Mibo Nó Tadamine: Megbánás Amióta őt elhagytam - a nyugvó hold hideg és rideg, csak hajnalfényt felhőkön - mást már nem szerethetek.

2011.10.08. 20:45 bubutu

Pilinszky János: Harmadnapon És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]