Új bejegyzés Frissítés

2012.08.27. 18:21 bubutu

Quimby: Magam adom Üdvözlöm érintem nem mutatom Nem emlékeztetem nem kutatom Nem zavarom zavarom csak figyelem Belefeledkezem vele utazom Nem sürgetem nem várom Nem bántom nem sajnálom Nem sajnáltatom magam magam adom Neki megadom neki megadom magam Felkavarom felkavarodom Megálmodom belelátom Megkövetem megkövetelem Megszelídítem megbánom Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom Megoltalmazom elragadom Elragadtatom magam magam adom Megadom megadom neki megadom magam Nem suttogom elkántálom Megkóstolom megkínálom Keveredek belehabarodom Belefeledkezem vele utazom Ha kínálom, komálom, imádom Megszállom megbabonázom Megbabonáztatom magam magam adom Megadom megadom neki megadom magam

2012.08.27. 18:19 bubutu

Ladányi Mihály: Mesebeli Elindultam hozzád, hogy ég lehess, én meg színedbe szerelmes madár. De most a mese végén, lásd, csak egy kopott csavargó, ki elébed áll Lehet, hogy herceg, lehet, hogy király, Csak elszedték tőle az aranyat, Az élete az meg besározódott a hosszú vándorlás alatt.

2012.08.27. 18:17 bubutu

Ladányi Mihály: Fekete madarak Hidegen száll az isten sóhaja, húzd összébb magadon kabátodat. Figyeld, a búcsúzás szelíd dalát zümmögöm kemény fogaim között. Valaki lehajtott fejjel jön a túlsó part felől, ahol mi nem jártunk semmikor semmiért. Bokáján harmat-pánt feszül és egyre közelebb hallom az énekét. Fekete madarak rebbennek szemeinkben, ahogy egymásra nézünk. Ó, megfagytak az aranycsőrű madarak, emlékeink hullái csak feküsznek, kár hessegetni őket, már nem találjuk az első csókok elhullatott kék tollait. Hidegen száll az isten sóhaja, húzd összébb magadon a kabátodat és isten veled, isten velem.

2012.08.27. 18:15 bubutu

Ladányi Mihály: Huszonhat sor a szerelemre Most kellene elmondani, mennyit jártam utánad, most, amikor ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt, ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként, ismerős a pénztelenség az éttermek pörköltszagú bejáratánál, ismerős a gyávák hazudozása, a sarokba szorítottak megalázkodása, és ismerős az álmodozás, hogy egy sohase-összeizzadt ágyon tiszta ingben várakozik rám valaki- Most kellene elmondani: szeretlek, most kellene mindent elmondani rólad, amikor ismerős a penge a csuklón, s a keserű orvosság-íz az összefogdosott poharakban, ismerős, ahogy szorongástól vibrálnak az erek lehangolt gitárhúrjai, ismerős, ahogy szorongástól a végső nekifutás alatt- Most kellene elmondani: egyetlen szerelem vagy, mert az összes magányt ismerem általad

2012.08.27. 18:13 bubutu

Simonyi Imre: Eszembe jutott Most az jutott eszembe, hogy a télen még mondani akartam valamit. Talán csak azt, hogy ne félj egy napon, meglásd mégiscsak kitavaszodik. S még az jutott eszembe most szivem, hogy egymásnak mi tán sosem hazudtunk csupán egyikünk sem tudott soha bár egyetlenegy olyan igazságot ami az lett volna a másiknak is. Most pedig az jutott eszembe, drágám, hogy egy verset készültem írni néked — mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt. Igen, verset készültem írni arról, hogy — bármi történt is — tudod a végén tudod a dolgok végén egy napon (majd ott a fontoskodó gyászmenetben) mégis csupán ketten leszünk akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is, hogy tulajdonképp ki is volt a másik? S még az: ha van úgy, hogy nem te vagy az eszembe olyankor én már semmire sem gondolok.

2012.08.27. 18:12 bubutu

Ladányi Mihály: Mese Legelőször a manók bújtak el az est füvébe, a manók legelőbb. aztán tündér-húgaim hagytak el éjfél után, de még hajnal előtt. A boszorkány felsöpörgette a sárkány barlangját, s ő is elveszett. Az álmok zavaros vadvizein most nappalaim lidércfénye remeg.

2012.08.27. 18:10 bubutu

Imre Flóra: Ki nem mondani a szavakat ki nem mondani könnyebb könnyebb nem írni le a sorokat félig olvasva becsukni a könyvet kihúzni azt, ami még megmaradt nem járni végig ezt a hosszú völgyet és félrehúzódni a gondolat elől mielőtt testet ölthet hunyt lélekkel várni az ég alatt mert ismertünk minden történetet bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni hogy milyen úton és merre vezet nem tartani már számon azt, hogy mennyi indulat nélkül nézni, hogy pereg perc, nap és év, minden és semmi, semmi

2012.08.27. 18:08 bubutu

Szabó Lőrinc: Új hazád Szöktél volna csak, akárhova szöknék, keresnélek víz alatt, föld felett. Sárga kikötők? Néger szigetek? Föltépném csillagunk Egyenlítőjét! S itt volna új egekbe a repülőgép, tudós próba, űrhajó, őrület: indulnék én is –: hátha rád lelek? S pörölnék a Pokollal – könyörögnék, új Orpheus!... Napok eddig, s hetek, óh, de nehezek voltak nélküled! Ami most jön, hosszabb és nehezebb. Sehol – Soha a neve új hazádnak: ott vagy. Ott se vagy. Nem vagy: csak a fáradt képzelet kapkod a Semmibe utánad.

2012.08.27. 18:07 bubutu

„Az elfáradt szívek is szépek S áldottak az ölelő zokogások. És meg ne rikkasson a levelem, S a május: ne sírj, mert sírok én.”

2012.08.27. 17:54 bubutu

Quimby: Sehol se talállak voltam New Yorkban reptéren Londonban Berlinben lassú volt a fény imbolygott Amszterdam és hess jött Marrakech Párizsból sms szikrázott Velence mint Varsóban a fűszeres lány aki eladó de én nem Bem apó halló halló halló hallucináció csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom itt lesz a szekrényben a kávés csészében vagy tán a szőnyeg alatt az ajtó mögött nem néztem egy sötét sarokban nyilvános wc-ben a körúton egy kávéházban budai erkélyen jaj hívok nyomozó mer én nem Columbo halló halló halló halucináció... csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom

2012.08.27. 17:52 bubutu

Lope de Vega: A szerelem különféle hatásai Elájulni s mindent merni, dühöngve, mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt, merész, halott és új életre támadt, csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge, és tőle távol nem találni csöndre, mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt, megszökni hősként, csupa gőg s alázat, s riadtan bújni sértődött közönybe. Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni, édes borként mérget szívni magunkba, a kárt szeretni, a hasznot feledni, hinni, hogy a pokol visz égi útra, létünket egy csalódásba temetni: ez a szerelem. Ki próbálta, tudja. (ford.: Nemes Nagy Ágnes)

2012.08.27. 17:48 bubutu

Férfi és Nő - Básti-Cserhalmi-Udvaros-Kulka: Emlékem vagy Ha most majd hazamész, Vagy bárhová is mész, De tudd meg elkísér egy gondolat, Mi bántja azt ki itt maradt… Hogy vajon mi történt, Hogy veled mi történt, Míg engem forgatott a szédület, Az vajon hogy történt veled…. És ha éppen hazamész, Vagy bármerre mész, Tudd meg elviszel most engem is… S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap, De majd velem maradsz akkor is… S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy s hátradőlök székemen, Az Emlékem vagy… Majd az leszek neked, Mit magaddal viszel Az érzés amit majd, most elviszel és holnap talán elhiszel… Mert én úgy akarnám, Hogy Emlékezz majd rám, Már érzem tőled függ az életem, Majd hátradőlök székemen… És míg magam maradok, csak rád gondolok, Nekem az lesz majd a módszerem, hogy rólad álmodok, És így bejutok, majd a gondolataid közé.. Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok, És majd megtalál a gondolat, Az Emlékem vagy… Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész, Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod.. Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég, Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat.. Azt én küldtem neked és ott marad veled és Bármerre is járnál majd magaddal viszed… Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész, Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod… Az emlékem vagy… Nem kell, hogy visszanézz, Csak érezni elég, Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat, Az emlékem vagy… Azt én küldtem neked és ott marad veled és Bármerre is járnál majd magaddal viszed… Az emlékem vagy…

2012.08.27. 17:46 bubutu

Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat. (Wass Albert)

2012.08.27. 17:44 bubutu

Balogh József: Békeféle Patak hozza a híreket, padok álmodják az éjt tovább, megvidámul egy madár bennem, segítenek várni rád a fák.

2012.08.27. 17:43 bubutu

Szabó Lőrinc: Enyém volt s mégse enyém ma Enyém volt s mégse enyém ma, enyém ma is, és idegen, ha eszembe jut, újra hajnal ragyog az életemen. Nézem, s nem látom. Az arca csupa fény, felhő, remegés; virágzene: szóba fogni túl sok és túl kevés. Virágzene, érthetetlen. Ki tudja, nem álom-e? Tűnt évek titka, merengő fény- és illatzene. Enyém volt s mégse enyém ma, nem egyém, s örökre az, neki üzenek, a szíve tudja, s megdobban: úgy van, igaz! Enyém volt és mégse enyém ma, enyém ma is, és idegen, ha eszembe jut, újra hajnal ragyog az életemen.

2012.08.27. 17:41 bubutu

Bella István: Cigánymeggyfamadonna Aki a most vagy a mostban, ki tegnapom, holnapom se lehetnél, mert szeretve-nem szeretve is szeretnél, de jó, hogy megbújhattam meséző mosolyodban. Jó ez a meleg sátor. Hogy nem szégyen: élnem, s alélnom; S az a fekete zápor, ahogy a hajad mosdat: elmos mögülem, bennem mindent, ami vérnyom. Kopók és kürtök acsarognak, és acsarogna, csaholna tőr, hurok, s minden, mi ölhet. Vigyázz! Te is megölhetsz, ha nem mosolygod el belőlem a földet, gyönyörűs záporom, cigánymeggyfamadonna.

2012.08.27. 17:39 bubutu

Csak az Isten Trikóját néha magán hagyta, úgy szeretett, félmeztelen. De meztelen volt a szeme alja. A szájaszéle. A két kezem. Meztelen volt az ágy. A párna. A levegő. Meg a sötét. …Csak az Isten volt ruhában. De elfordította fejét.

2012.08.27. 17:31 bubutu

"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy velem, és függetlenül a percek folyamatos egymásutánságától, minden szabálytalan és szétszórt. Semmi nincs a helyén, sehogy nem áll össze a napom. Hányszor de hányszor megesküdtem már hogy nem leszek soha ennyire szerelmes?! Hányszor ígértem meg magamnak, hogy óvom lelkem a fájdalomtól? De nem tehetek ellene. A génjeimbe van kódolva, hogy ha szeretek, azt csak tiszta szívből, teljes lángon égve tehetem. De már nem is bánom. Hiszek ebben. Naivan, törtetően és kiszámíthatatlanul hiszek a szerelemben. "

2012.08.27. 17:29 bubutu

Cseh Tamás: Szerelem Én olyan öregember leszek, aki csak fekszik, s cigarettáját már nehézkesen gyújtja meg. És aki mellettem fekszik ott, ráncos testével, az öregasszony, az, aki nekem majd jutott. Jaj, de jó, jaj, de jó is lesz majd, minden vágy nélkül ráncos testéhez majd hozzáérni. Jaj, de jó. Na, ugye. Hát, ilyen egyszerű. Ha szerelemről kérdezel engem, a válasz nagyon egyszerű.

2012.08.27. 17:27 bubutu

Danyi Zoltán: Egy másik helyre Ahogy állunk a napverte parton a homokban és a magas fák sűrű lombját nézzük, a levelek mozgását az alig érzékelhető szélben, és miközben beszívjuk a levegő meleg illatát, valami átemeli az egészet a sebezhetetlenbe, mintha soha nem lett volna semmi más, csak az, ahogy állunk a napfényes homokban és a fák magas lombját nézzük, a levelek mozgását ebben a már nem is érzékelhető szélben.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]