Új bejegyzés Frissítés

2012.06.12. 19:37 bubutu

Vajda János: Népdal Elmennék én innen messze, messze, Sohse jönnék vissza e vidékre, Elhagynám a kedvesem örökre... Jaj csak a szívem meg ne repedne! Elmennék az óperenciára, Ráülnék ott a világ sarkára; Rá se gondolnék a galambomra, Jaj csak a szívem meg ne hasadna! Itt maradnék én ezen a helyen, El is felejteném a kedvesem, Nem is bánnám, hogy ha mást szeretne... Jaj csak a szívem meg ne repedne!

2012.06.12. 19:35 bubutu

Devecseri Gábor: Vannak oly régi versek Vannak oly régi versek, melyeket már elő nem is veszek, csak rájuk gondolok, pontos emlékező, s már könnyezek. Az eltűnt, szertehullt időn átszólnak ők, megcsap lehük, nem is szavuk, csak illatuk van vélem, s én is velük csak úgy vagyok: hogy látom régi énem soruk felett, mint páraszőtte, holdsütötte éjen kísértetet.

2012.06.12. 19:33 bubutu

William Butler Yeats: Ha ősz leszel s öreg Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom, s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet, lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed pillantásodról: visszfény volt az árnyon. Hányan szerették jó kedved sugarát, s imádták hű vagy hamis szerelemmel, de én zarándok lelkedet szerettem és változó arcod szomorúságát. S az izzó kandalló-rácshoz hajolva, suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött a Szerelem, suhan a hegy fölött, s elrejti arcát fátylas csillagokba.

2012.06.12. 19:31 bubutu

Tele szivem békével, Túllátok már a földi rácson. Fáj az élet. Mindenkit Kérek: ne, ne, ne bántson. (Ady Endre)

2012.06.12. 19:30 bubutu

lángolnak a szárnyak a könny forró viasz nem tarthatsz meg engem mert nem hozok vigaszt nem vagyok jó hír csak tettenért remény szélsodorta verssor fennhéjázó erény (ákos)

2012.06.12. 19:28 bubutu

Fodor Ákos: Itélet sohasem fogod megbocsájtani nekem, hogy nem szerettél

2012.06.12. 19:26 bubutu

Juhász Gyula: Az időnek Idő, örök öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatag, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad. Csak nézed, hogy a tenger és a könny, A vér és víz hogy árad és apad, Csak nézed, hogy vív a fény és a köd S hogy múlik el világ és pillanat: Idő, örök öreg, mi lenne, mondd, Ha egyszer elszunnyadnál és e zord, Nem lankadó játék megállana: A hulló őszi lomb a lomha légben S az elmúlás halálhozó ködében Szívemből szálló sóhaj dallama?

2012.06.11. 22:05 bubutu

Máté Péter: Ez majdnem szerelem volt Hát elmúlt, tudom minden véget ért, Elszállt a nyár, oly messze jár. Hát elmúlt, ma sem értem, hogy miért? Mégis úgy fáj, hogy elmentél, elhagytál. Ez majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy, Egy percig fölénk hajolt, már ment is tovább. Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég, Az álmok ködfátyolát te tépted szét.

2012.06.11. 22:02 bubutu

Szabó Ila: Talán talán egyszer majd te is megérted hogy a szeretet fáj árvasága csontodig éget s örvény mélye elől nincsen menedéked akkor majd gondolj rám

2012.06.11. 22:00 bubutu

Kassák Lajos: Mozdulatlanul az időben Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel mely vakon didereg és hullatja rám terheit. Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam nagy fekete szemeid és a mozdulatokat melyek önfeledten mutatták fehér vállaid. Messze vagy már, s utánad cseng fájdalmam éneke nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled aki a jó és rossz fölé emelted életem s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.

2012.06.11. 21:58 bubutu

Vajda János: Gyere hozzám Gyere hozzám, szeress engemet, Aranyozd meg szegénységemet. Alacsony házamba jöjj be napvilágnak, Sötét éjjelembe arany fénybogárnak. Szegény vagyok - nem tagadhatom, Nem osztoztam földi javakon: De én tudom, hogy ha szeretnél te engem, Valamivel mégis bírnánk mind a ketten. A napot majd avval töltjük el, Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el; Oh, a nappal minden valóságával Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással! Álmodol majd, mint a liliom Forróságról - nyári hajnalon, Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.

2012.06.11. 21:56 bubutu

Fodor András: Mentség Ha egyszer, végső vallatáskor megkérdezik majd: mit hozhatok föl mentségemre, majd szólítom a hegyeket. Ábráik égre forrt fogazatán betűzgettem a határtalan semmit. Kimért jelük szép geometriáin tapogattam vak ujjal a dolgok emberarcát, az örökkévalót, melyet nem tudtam megtanulni. Tanuim voltak akkor is, az összetöretésnél, mikor bukott arcom fölött párákban duzzadón és kegyetlen pontosan hirdették: létezik világ, ahol a rend részvétlenül is egy önnön-magával. És szólhatnék végül szemekről, melyek egy nyárfa oszlopa alatt, forró borostyán-reszketésben felnyíltak rám kékebben, mint a hegyek, s elkezdtek bízni bennem.

2012.06.11. 21:52 bubutu

Füst Milán: Este van Mire rám mutatnál: nem vagyok. Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem. Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét... Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság, E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér. S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz. Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt. Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld S mi apró-cseprő volt: felszívatik. S egyetlen hang dong: hogy este van. S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott, Mert jó valék. Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat Nem törtem meg, ha ingadoztam is... Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz. S a borús ég is meghasad vigasztalásomul, Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem... A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes Óceán S mint órjás cet csillog a tenger háta, Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda. Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hírére tán Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik. Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.

2012.06.11. 21:50 bubutu

Bálint Lea: Boldogságom erdeje 64. Mikor a szerelem eljött hozzád már nem hitted, hogy létezik Megsebezted mert a fájdalomban biztos voltál A piros rózsák szirmai hullnak ülsz a múlandóságba nézve Halandóvá sebezted a halhatatlant.   (1969)

2012.06.11. 21:48 bubutu

Szabó Lőrinc: Pannón ősz Ősz van, a régi, a tavalyi ősz s e furcsa ősz egészen megbüvölt. Tetszik nekem. Szétnézek, látom a roppant hervadást, de nem keserít, és nem bánom, hol végzem utamat. Nem értem a világot; azt hiszem, nincs célja; – mért is volna? – és ami értelmet magam képzelek belé, sose több, mint maga a létezés. Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók torkából még az augusztus rikoltoz s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan egy a születés és az elmulás, mintha csak ruhát cserélne a Föld, mintha a csere volna csak örök... Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos, hogy van!... A szél könnyelmű suttogása ős legendákra tanítja az erdő figyelmes bokrait és századok óta köztünk kisértő szellemek fájdalmát-örömét mesélgeti - Ősz van!... Az évek szele csöndesen hordja a sírokra a feledést... Párás a fény... Szárazabb zajjal csúsznak egymáson a tó hullámai... De fáradhatatlan felhők görgetik az égen lomha lavináikat... Ősz van! Szép ősz!... Ősz minden változás: szent dolog az ősz! – kiáltom, s ime, sziklasötét barlangja hűvöséből előbúvik a szakállas szatír s a napsütötte pannón dombokon, barátként mellém heveredve, némán hallgatja az öregedő napok lombzörgető, fáradt lépéseit.

2012.06.11. 21:46 bubutu

Szép Ernő: Olyan csöndet szeretnék Olyan csöndet szeretnék Hogy hallván hallgassam A pillangók szárnyait. A rózsák jajjait Szeretném hallani Mikor odasüt a nap. Szeretném hallani Kacagni a tollút Mikor a szélbe hajbókol. A hattyúk örömét Sötét híd alatt úszókét Hallgatnám hallgatag. Szeretném hallani Holdsugár sikolyát Ha az ablakot találja. Hallgatnám hallgatnám A könnyek rívását Akik az arcon lejárnak. Süllyednék a tengerbe, Süllyednék, hallanám Az emlékek énekét. Merülj el ki éltél Mosódj el ki szenvedtél Múlj el ki gyermek voltál.

2012.06.11. 21:42 bubutu

Quimby: Sehol se talállak voltam New Yorkban reptéren Londonban Berlinben lassú volt a fény imbolygott Amszterdam és hess jött Marrakech Párizsból sms szikrázott Velence mint Varsóban a fűszeres lány aki eladó de én nem Bem apó halló halló halló hallucináció csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom itt lesz a szekrényben a kávés csészében vagy tán a szőnyeg alatt az ajtó mögött nem néztem egy sötét sarokban nyilvános wc-ben a körúton egy kávéházban budai erkélyen jaj hívok nyomozó mer én nem Columbo halló halló halló halucináció... csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom

2012.06.10. 09:39 bubutu

Erdős Olga: Néha úgy hiszem Néha úgy hiszem, ennyi volt. Már láttam mindent, mit szabad: nyár estén napnyugtát vörös téli hajnalt tavasszal szél táncát és délre húzó darvakat. Néha úgy hiszem, ennyi volt. Éreztem mindent, mit lehet: bódult mámort, lebegést viszonzott szerelmet szorító féltést és dühös, sós könnyeket. Néha úgy hiszem, mindenen túl vagyok. Már nem jön több új kezdet: az élet csak ennyi. Majd becsapom magam is bölcs mosolyt hazudok mert tovább kell menni.

2012.06.10. 09:37 bubutu

Erdős Olga: Tegnap-ma-holnap Tegnap Még zöldaranyban álltak a fák, és rózsakék volt a kora este. De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár, és beleremeg bágyadt teste. Ma Ködfolttal ébreszt az őszi reggel, a kertvégi nádas vöröslő hajnala. Emléked elsárgul a levelekkel, de velem marad tavaszunk dallama. Holnap Meztelen nyújtóznak felém az ágak, meghitt ösvényünk hópaplan fedi. Vakító fehéren tiszták a vágyak, ha a Nap sugarát ajkamon feledi.

2012.06.10. 09:34 bubutu

Rainer Maria Rilke: Altató Hogyha elvesztlek, no mondd, tudsz-e úgy aludni többet, hogy ne susogjak majd fölötted, mint a széles hársfalomb? Hogy ne lesselek s a szavam rá ne simuljon, mint a pilla, kebleidre, a karjaidra, és a szádra álmosan. Hogy ne zárjalak le majd, önmagadnak adva téged, mint egy kertet, ahol temérdek csillag-ánizs, mézfü hajt.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]