Új bejegyzés Frissítés

2012.03.11. 23:43 bubutu

Pilinszky János: Őszi vázlat A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom.

2011.12.17. 08:40 bubutu

Egyed Emese: Hátha Csak mondd magadnak, hátha elhiszed, hogy kiheverhető, mint könnyű nátha, hogy ami, úgy vélted, más senkinek nem adatott meg, milliók sajátja: érzés. Jön, múlik, fáj, de nem halálos, jobb, ha felénél elhagyod: a szív tovább álmodhat, s nem röhög a város, új szenvedély majd új örömre hív, csak mondd magadnak, csak hazudd magadnak, csak hidd, hogy minden perc értéket adhat, s feledhetők a lehetetlenek, lelked már könnyű, új életet kezdhetsz, semmi közöd szép tévedéseidhez: mondd, mondd magadnak. Hátha elhiszed.

2011.12.17. 08:39 bubutu

Barna Márta: Örvény Borba szédült pillanat űz hajt lassan kortyollak ízlelgetlek nyelvem hegyén omlik szét mézédes csók-emlék ízed az alján bordófekete seprű betűt mintáz ujjaim simítják a múlt árnyát ne űzzön tovább szám reszketőn görbül a mélyből valami keserű hang tolakszik részeg vagyok szédült pillanat ablak szárnya tárul s Te belépsz nevetve jössz felém (és én már a józannál is józanabb vagyok) szemem ragyog – feléd indulok ezer évek keserve a függöny szélén libben majd a szél magával sodorja tó tükre zöld szemed benne aranyló cirmok cikáznak nincs már semmi se forgószél felkapott szállunk örvénylő forgásban messze túl a Mesék tengerén Üveghegy fényes süvegén de megérkezni sosem fogunk nincs kezdet nincs vég csak ébredés – oh, ölelj át!

2011.12.17. 08:39 bubutu

Én nem futok. Én nem akarok senkit utolérni. Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért Vágyom a virágomat kicserélni. (Reményik Sándor)

2011.12.17. 08:38 bubutu

Tornay András: Így akarok élni - így akarok halni megmosva megtisztulva megbocsátva megtalálva újrakezdve felfedezve tenyeredben jól elrejtve

2011.12.17. 08:37 bubutu

Juhász Gyula: Köszönöm Köszönöm néked, Ismeretlen, Hogy engedtél itt énekelnem, Néznem világod víg csodáit, Bár oly rövid a mulatás itt, Hogy láttam hajnalt hasadóban, Fehér hattyút fekete tóban, Piros rózsákat, zöld mezőket S mikor virul a temetőkert, Hogy hallgattam szél orgonáját, Mikor megzendülnek a nyárfák, Békák koncertjét a Tiszában És hogy nem éltem itt hiában, Mert néhány szív hajolt dalomra, Mint cipruság a sírhalomra.

2011.12.17. 08:36 bubutu

József Attila: Ezüst élet 1 Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. Győzni épp oly szép, mint a virág, De én az uccákon lődörgök, Vagy esőt hallgatok szobámban S nagyon hallgatok, hogyha dörgött. Ezüstös lesz majd nagy szivetek, Bárha a győzők ti maradtok, Zászlótok is ezüstté őszül S egyszer győzni is elfáradtok. Csatazaj mögött eljön halkan Hozzátok is az ezüst élet. Nagyon halkan élnek a felhők, Meg a halottak, meg a rétek. 2 Nagycsöndű, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. Olyan szép dolog elfáradni és Pihenni, mit nem ad se harc, se más, Kedves árnyékban leheverni, le S bennünk eleve ott a fáradás. Bennünk eleve ott a fáradás, Mely a szűz hónak testvére lehet - Ha nagyon fázik már a föld, lehull, Csak hull a hó s új tavaszig befed. Egy télestén a földet csöndesen Betakarta a fáradtság, a szent, Az én szavammal együtt, hisz az is Végtelen hideg világban kereng.

2011.12.17. 08:35 bubutu

Ady Endre: Hiába kísértsz hófehéren Én beszennyezlek. Én beszennyezlek A leghavasabb, legszebb éjen: Hiába kisértsz hófehéren. Színem elé parancsolom majd Fehér köntösös szűzi árnyad, Saját lelkemből fölcibállak. Hiába libeg félve, fázva: Telefröccsentem tintalével, Vérrel, gennyel, könnyel, epével. Hiába reszket, hiába reszket: Befoltozom gyanúval, váddal, Bepaskolom mérges csalánnal. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak.

2011.12.17. 08:35 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Félelem Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. Csak sorolom, csak számolom naponta, hörögtető álomból riadok, készülődöm még iszonyúbb koromra, simogatom sovány, meleg karod. Kint söröztünk az aquincumi kertben, réteges emlék, gyönge, őszi ég, elmotyogtam egy gyerekkori versem: “Sárgult a lomb, de nem hullott le még”, sárgul a lomb és minden perc utolsó, illir táncosnő köldökét riszálja, a gyom között latin szabásu korsó, biciklit hirdet kétméternyi tábla, langyos a lég, a füst is tündököl, a vonaton szöllő-szagú kosár, a sűrű illat hajunkra ömöl, csordultig érett, s szétbuggyant a nyár. Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen - s maradj velem.

2011.12.17. 08:34 bubutu

Nagy Attila: Egy pillantás Egy szívdobbanásnyi pillanat volt; Tekintetedben elmerültem. Hogy hányféleképp érintett meg nem tudod azt hiszem. Elragadtál, és megrémítettél: Mélyen bennem utaztál; lelkem kertjében, elmém tengerén, hová én sem tudom az utat már. Visszavárlak. Most örökre vésd belém, hogy létezel! Zuhanj bennem mélyre, s talán lelkem átölel, vagy talán megrettenek ahogy gyenge viaszként elfolyok lángoló pillantásodban... Ijesztő: Valahol még mindig ember vagyok.

2011.12.17. 08:33 bubutu

Hatházi Áron: Néha Néha még azt hiszem örökre itt leszel. Hogy végtelen szíved szavamra ráfelel… Hogy te leszel a fényem, te leszel az álmom, te leszel az éltem, s elbúvó halálom. Simogató szellőm, felriadó éjem, megannyi léptem, vöröslő vérem. Csikorgó magányom te fogod űzni, s nem kell akkor magamtól már félni. Hogy szürke szemeim te fogod színezni, hogy megavult testemet te fogod ölelni. Néha még azt hiszem, örökre itt maradsz…

2011.12.17. 08:32 bubutu

Wass Albert :Őszi ajándék Könny-lepte őszi rónán zokogva zeng az ének. Könny-lepte őszi rónán már hervadást mesélnek sóhajtozó szelek, novemberi szelek. A lelkemet kitárom, s amit szívembe zártál: van még egy nyári álmom, egy utolsó virágszál, egy gyönge liliom, egy árva liliom. Tudom, ha ezt letépem, itt vége lesz a nyárnak, s a virágtalan réten majd őszi szelek járnak, és őszi bánatok, fekete bánatok. A nyár messze szállott... de szép nyarad fejében az utolsó virágot ím emlékül letépem, fogadd el álmomat, szelíd virágomat. S ha őszi bánat éget, és könnyedet felissza, hadd varázsoljon téged a régi nyárba vissza legutolsó álmom: hervadó virágom.

2011.12.17. 08:31 bubutu

Szent-Gály Kata: Hangulat Az esti pille barna levélen ing az ágon, s a hervadó világon a hold ezüstje jár. Majd én is messze szállok egy hűvös, őszi esten, s hogy lepke volt a kertben, nem tudja senki már.

2011.12.17. 08:30 bubutu

Torjay Attila: Ima csak még egy csodát csak még egy napot a fájdalom mellé a reményhez alapot őszi tájat az ablakon túl és hulló sárgás levelet vagy akár havas, kopár fát és csikorgó hideg telet vagy lassú, fájdalmas gyógyulást csak ne ezt az elmúlást, ne ezt az elmúlást

2011.12.17. 08:29 bubutu

...Valaki leült mellém, valaki itthagyott, van aki követ dob rám van aki csillagot...

2011.12.17. 08:29 bubutu

mint patikus a gyógyírt az éj méricskéli a tűnő álmot parányit, hogy meg ne ártson és majd ha a hajnal jön - a józanító reggel minden bajával, örömével - nyelvem alatt édes-keserűn sejtelmes ködbe takarva mint messze tűnő emlék ismeretlen arcod, ízed még velem marad... (Kaskötő István)

2011.12.17. 08:27 bubutu

Fénnyel teli, lágy vonalaidba Belesimulok, és átölel, és ha Elmentél, én majd visszavárlak Addig meg szorosan magamba zárlak Hogy ne szökj el, mint egy furcsa dallam Mondd ki a nevem, de csak finoman, halkan Hogy ne hallja más, csak a Nap meg az ég Ha menned kell is, maradj itt még (Kovács Attila)

2011.12.17. 08:24 bubutu

Márai Sándor: Az égen fönn megáll a hold Az est, a rest festő korommal átfesti mind amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte még a fény. Sok éjszakába hívtam a neved, hallgatni jó, nézd, sétál a hold a világ felett. Az égen akkor fönn megállt a hold, csak ennyi volt: Fejem fejedre lassan ráhajolt.

2011.12.17. 08:23 bubutu

Mezey Katalin: Zárójel Az emlékezet borostyánkövében nekem ma is az vagy, aki voltál. Noha tudom - tudnom kellene - hogy más lettél, változtál, alakultál. Ahogy változtam én is. Jóllehet, mint szakadt filmen az utolsó kocka, hogy kényszerűn megállt a kép veled, rávésődtél belső homlokomra. S noha minden végleges nélküled, úgy fontolgatom a régi kétségeket, mintha egy mondatban sok töprengés után rossz helyre tettem volna a zárójelet. (És ez  a beékelt mondat már a sorsom: minden, ami valóban megesett. Ami után majd nem is én fogom kitenni azt a második zárójelet.)

2011.12.17. 08:23 bubutu

Vörös Liliom: Állítsd meg, Uram! Szívből kérlek, Uram, az idő kerekét állítsd meg - egy pillanatra csak, hadd simogassam a fák tenyerét, hadd örüljek a hullámzó pataknak, hadd csodálkozzak a gyönyörű világra, lássam a fényt a ringó nád között, mosolyogjak vissza minden virágra, csodálni tudjam a vértelen ködöt. Utoljára halljam a nyári zápor hangját, a hóhullás neszét, ahogyan sír a szél, csillapítsam lelkem olthatatlan szomját, míg ő gyönyörködik, másoknak remél. Utoljára lássam az odvas fák mögött a tiszta egű völgy nyájas kebelét, csak neked van hatalmad e dolgok fölött, állítsd meg, Uram, az idő kerekét!

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]