Sr fuvalmak
Zrgn kavarnak
Hs jszakra
Port az avarnak
Hantja all.
Halovny rnyak
Zokogni jrnak
Ravatalra
Az ifj nyrnak.
Az sz dalol.
Spadtra srgul
S a szrke grul
A lomb lezrdl
S egy volt vilgrul
Mest mesl.
Bs esti prba
Bmulok srva
S a knny gy grdl
Szemembl, mint a
Halott levl.
Mert minden sr ma.
Holt szegf szirma,
Halott szerelmek,
S mely dalaimra
Borul, a dr.
s sr a fny is,
A nap szemn is
Knny knnyre dermed
s srok n is.
Mert minden l,
s minden elmegy.
Hrom, hrom, hrom, hrom, hrom angyal szllt felm.
Egyik fehr, mint a felh, msik knny, mint a fny.
Harmadik gy hullt a fldre egyenesen,
mint egy knny szembl, a szvbe, nedvesen s nehezen.
Hogyan vjam meg az elst, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtl? hogyan tartsam szorosan a msikat,
hogy ne tudjon elreplni? s az utolst hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lssa t soha?
h jaj, ks! mr az els hszn angyal csupa folt!
s a msik messze szllott, aki olyan knny volt!
Harmadikat szgyenemre ltja az egsz vilg,
mert gyszomban szjjeltptem lelkem rz ftyolt.
lnk egyms mellett a padon.
lnk egyms mellett nmn, hallgatagon.
nem szl hozzm, s n se szlok nki.
- Mrt kell a csggedtnek bsan - mgis lni? -
Nem szlok hozz, br tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, br tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupn rtem g,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni mg.
Egy kattans a fny, megszokni nehz.
Krbe vesz egy kp, mint lass breds.
A rdiban szavak, a keres a helyn maradt,
Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt.
S tlcsordul a vz a pohr peremn,
Egy hideg rints az ujjaim hegyn.
A stt rk alatt a valsg a helyn maradt,
Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt.
Lehet, hogy ldasz, vagy tkozol,
Lehet, hogy mst szeretsz, s nagyon j,
Nekem a ms is csak rlad szl,
Hinyzol!
Hiba des egy j mosoly,
Amikor sz sincs a magnyrl,
A msnap hvsen vlaszol,
Hinyzol!
Prnmon egy lny, mg szebb nlad taln,
Veled sosem volt, ilyen gyngd jszakm.
lmodjon csak tovbb, az gyam krl sznes ruhk,
Ahogy tegnap volt.
Lehet, hogy ldasz, vagy tkozol,
Lehet, hogy mst szeretsz, s nagyon j,
Nekem a ms is csak rlad szl,
Hinyzol!
Hiba des egy j mosoly,
Amikor sz sincs a magnyrl,
A msnap hvsen vlaszol,
Hinyzol!
Amit szerettem, megtartom,
amit nem, elfeledem.
A kevs is sok, mit elmondtam,
s mily kevs ahhoz,
mit mondhattam volna!
Mirt tennm, mirt bntanlak,
zrg napjainkba kltztt a bnat,
meg nem rts kvein botladozunk,
taln utoljra!
Knny emlkek, hov tntetek?
Nehz a szvem, majdnem zokogok.
Mr nem lhetek meg nlkletek,
mr nem fog kzen, amit megfogok.
Egy kis jtkot n is rdemelnk, -
libbenjetek el, ti gynge pillk!
Emlkek, kicsi lomkatonk,
kikrt annyira svrogtam n
s akiknek egyengettem szuronyt -
trkk, brok, gyljetek krm!
Kis gyk, ti is lljatok fl rendben!
Nehz a szvem. Vdjetek meg engem!
Vastag, puha avarban jrok, korai fagy mindent lerzott,
hull, csak egyre hull a sok levl,
pirosan srgn, zldbl rtbe, barnba, fradt olajzldbe
gat, gallyat hagyva fldre r.
Szrke felh hidegen kkell, gy sodortatja magt a szllel,
mintha sose lett volna nyr,
csak hideg oktberi szrke, s a lomb lazn fldre kerlve
zizzenve, suhogva tlre vr.
Az sz vge hangulatba belekdl a hajnali pra,
mord reggel, est r fagyhatrt,
orgonalevl lehullt zlden, nem kldhette szrba idben
a nyr szmtalan bvs dalt.
Fenyves alatt, szlskertekben, fodrozva az id-vgtelen
sznjeleket rt leveleken,
energiit vitte szrba, zldjt semmi-barnra vltva,
hogy termse jvre is legyen.
Itt-ott egy-egy szlfrt rejtett magba mlt idt; vgtelent.
Egyszerre mz, egyszerre srga,
az emberi idt kizrva, rejtzkdve magba zrja
az rk, lland mlt-jelent.
Lpdelek susog avarban, veled jrok itt gondolatban;
llekben rzed, s azt krdezed:
mi susog, mi morajlik, cseveg - lpseimtl a lomb neszez -,
zg patakban jrok veled?
Hull, egyre hull a lombbal az v, hozza a hideg lehelett,
kopaszon, szrkn ll a difa,
hatalmas koronja felnyg, estre az Orion feljtt,
s pereg az jbe a fldi id-ra.
Lenni vagy nem lenni: az itt a krds.
Akkor nemesb-e a llek, ha tri
Balsorsa minden nygt s nyilait;
Vagy ha kiszll tenger fjdalma ellen,
S fegyvert ragadva vget vet neki?
Meghalni -- elszunnyadni -- semmi tbb;
S egy lom ltal elvgezni mind
A szv keservt, a test eredend,
Termszetes rzkdtatsait:
Oly cl, mint hajthat a kegyes.
Meghalni -- elszunnyadni -- s alunni!
Taln lmodni: ez a bkken;
Mert hogy mi lmok jnek a hallban,
Ha majd lerztuk mind e fldi bajt,
Ez visszadbbent. E meggondols az,
Mi a nyomort oly hosszan lteti:
Mert ki viseln a kor gny-csapsit,
Zsarnok bosszjt, ggs ember dlyft,
tlt szerelme knjt, pr-halasztst,
A hivatalnak packzsait,
S mind a rugst, mellyel mltatlanok
Bntalmazzk a tr rdemet:
Ha nygalomba kldhetn magt
Egy puszta trrel? -- Ki hordan e terheket,
Izzadva, nygve lte fradalmin,
Ha rettegsnk egy hall utni
Valamitl -- a nem ismert tartomny,
Melybl nem tr meg utaz -- le nem
Lohasztja kedvnk, inkbb trni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Fel sietni? -- Ekkpp az ntudat
Bellnk mind gyvt csinl,
S az elszntsg termszetes szint
A gondolat halvnyra betegti;
Ily ktkeds ltal sok nagyszer,
Fontos merny kifordul medribl
S elveszti "tett" nevt.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)