A csend beszl tovbb, helyettem mondja el,
a csend beszl tovbb, helyettem nekel.
Elbcszom, de ott leszek, ahol a szl zg, a nap nevet,
elbcszom, de itt marad bellem nhny pillanat...
A csend beszl tovbb, helyettem mondja el,
a csend beszl tovbb, helyettem nekel.
Elbcszom, de ott leszek, ahol a szl zg, a nap nevet,
elbcszom, de itt marad bellem nhny pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, s ott leszek, ahol a szl zg, a nap nevet...
Elbcszom, de ott leszek, ahol a szl zg, a nap nevet,
elbcszom, de itt marad bellem nhny pillanat...
Emlkezem, zld volt az erd;
Derlt az g krskrl.
A park rg ltott annyi npet;
Ott jrtam n is egyedl.
rm sugrzott minden arczon;
Megjult vgy, ifj remny;
Csak n szerettem volna srni
Gynyr mjus elsejn!
Kesztys urakkal, kk ruhban
Te is ott ltl egy padon.
Sok szpet mondhattak neked, mert
Csak mosolyogtl, angyalom.
Platnok gnyos suttogst
Hoz a jtszi szl felm:
Minek van a szegnynek lma
Gynyr mjus elsejn!
De n azta megtanultam:
Boldog, ki sokat lmodott.
Sokszor kijrtam a ligetbe
S flkeresm a kis padot.
De oly de mr semmi sem volt,
A rgi nem volt ms csak n,
Nevedet a homokba rtam,
Mint akkor, mjus elsejn!
S el-elvisz a vgy este-reggel
A rgi padra betegen;
Tapasztalsom im', elg van,
Hadd srjam ott ki csndesen.
Ah srni! srni ntudatlan',
Mig elj majd az sz dere,
A midn mr magunk se tudjuk,
Mikor volt mjus elseje.
Jrtl-e mostanban a csendes tarln este,
Mikor csillaggal kes a roppant, tiszta tr,
S nagy, lass szekerek ballagnak haza, messze,
S rluk a sznaillat meghalni visszatr?
s fjt-e, amg nzted a nyrft rvedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezsts fehr,
S hogy des letednek jra egy ve veszve,
Mert viszi mr Szeptember, a nagy sznsszekr?
S ltl-e elfradva kemny, tmenti kre,
Mern bmulva vissza az elvakult idkbe
s feldbbenve: jaj! ha most ledlnl halva!
S eszmltl-e fel rvn az ji hidegen,
Mikor a ks szell, mint ksza, idegen
Eb, lbadhoz simult, s bs kezeidet nyalta?
Vannak svnyek, amelyekre tbb
Nem lp a lelknk, br tunk rk,
Vannak csodafk, nylhatnak rkk,
De neknk egy virguk letrtt,
Csak srva jrhatnnk egy tndrkertben...
Ne hozzatok hrt rla, szi felhk,
Ne hozzon hrt felle a tavasz,
dvt adhatnak nki nyri erdk,
Engem emlke halkan behavaz.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)