Gyakorta rzek
Olyan klns
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rzsafrl
Egy szirmot halkan
Leszakt,
Mikor trezeg
Egy sr dallam
Finom hrjain
A zongornak;
Mikor szvemben
Harcokat vvnak
Hatalmas fnnyel
Hatalmas rnyak:
Mikor a sz
Mire se j,
Mikor szemem egy
rtatlan fny
Szemprba mlyed;
Mikor lmodom
S messzire elhagy
A fj let;
Mikor ujjongva
Nevet a kk g,
S a szell mgis
Ezer zizeg
Halott levlkt
Takart -
Gyakorta rzek
Olyan klns
Kimondhatatlan
Valamit.
S akkor elttem
ll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomra jnni
Nem birok:
Mirt nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttog hallt,
Letpett szirmot
Szavakba szednem?
Mirt nem lehet
Azt az rks
Borong, kds
Szomor lmot
Paprra vetnem?
Mirt nem tudom
Azt a pillantst
Azt a shajt,
Mla akkordot,
Mit a fut perc
Szrnyra kapvn
Rgen elhordott, -
Megrgzteni,
S aztn rizni
rkre, csendben?
Az a sok sr
brndos rzs
Mirt nem lhet
Mirt nem gylhet
Lelkem mlyre
S nem tmrlhet
Dalokk bennem?
Vagy ha mr rluk
Dalt nem is zengek,
Mirt nem tudom
Tudtokra adni
Csupn azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szval,
Csak egy mlysges
Szempillantssal,
Egy fnyl knnyel,
Egy shajtssal, -
S csupn k tudnk,
Hogy mit jelent
Ez a rejtlyes
Titkos beszd...
Hogy megmrtztam fjdalmas szemedben
Szlcsend alatt, tzkristly g alatt,
a pusztuls zldeskk lngja lettem,
S a csendmadr mglem elmaradt.
Hiba vdtem, ktsgbeesetten
Tasztva el becz szavadat,
Hiba vdtem - Mit is? Jaj, ki tudja?
Jutottam villmmarta keskeny tra.
Sodrdom, mint a fzfalevl az rban,
S a parton lesnek esti farkasok;
Szaggattatsban lettl knra trsam,
Sohase nznk ugyanegy napot.
Rt angyalt ltok, akit flve vrtam;
Minden izmom kt, mgis indulok.
Jaj, ki tanthat meg engem dalolni?
Lgy tkozott! Nlkled nem brom ki.
Knlngok futnak tagjaimban szjjel,
Izz vegmassza gondolatom,
Amit hittem vagy tudtam, szll a szllel:
Szemed - a csontvelmig thatn -
Krtai nap fnyvel lzas jjel,
jaj, tbb mr nem tagadhatom.
A mindensg kapuja ajkad ve,
Eressz be rajta. Szomjazom sok ve.
Flm borul a lisztes g
Pokrca, hallgatom az estet
S a lass hhulls neszt,
Kabtom, ggm szertefeslett.
zend dal, ddold szenveds
Bukfencet hny gyermekeknek:
Jaj annak, aki szeret, s
Jaj annak, aki nem szerethet.
Jegyezd meg jl, de ne csggedj soha,
remny, csalds, kzdelem, buks,
srig tart nagy versenyfuts.
Keresni mindig a jt, a szpet,
s meg nem tallni, - ez az let.
Elfonnyadt szerelem illata kisr
rk hallgats legyinti a t fekete tkrt
Hideg szelek sodrban llok ijedt szemekkel
Virgos gra hullott beteg csillag a llek.
Mosolyg blcs, sz doktorunk: Id,
Mi ldjuk balzsamoszt, lgy kezed,
Te tudod: az rk seb mese csak,
Egy seb ha nylik, a msik heged,
Mosolyg blcs, sz doktorunk: Id,
A perced r, az rd irgalom,
Az veid csupa szent sebktsek,
Vezess, vezess, mi kvetnk vakon.
Ahogy kzelgnk a nagy Csend fel,
Enyhbb a naptz, ttetszbb az g,
Egyre halkulbb, estelibb a tj
s rvedezbbek a jegenyk,
Ahogy kzelgnk a nagy Csend fel,
Suhan pici bkeangyalok
Nyujtjk ki felnk apr rny-kezk:
gy mlik lassan minden fjdalom.
Ahogy az let elmlik velk.
...mert az let repl velnk,
ha szrnyalunk, vagy csak megynk,
andalogva, kzen fogva,
emlkeket felkarolva,
shajokba kapaszkodva,
sszebjva vagy szthullva,
illatokkal, illankkal
tele tarisznynk a jval,
hamubaslt fjdalommal,
friss idvel, vagy mlttal,
ezerarcu szp titokkal...
Klns tj a lelked: nagy csapat
larcos vendg jr tncolva benne;
lantot vernek, de kntsk alatt
a bolond szv mintha szomoru lenne.
Dalolnak, s zeng az des, enyhe moll:
letmvszet! mor gyztes dve!
De nem hiszik, amit a szj dalol,
s a holdfny beleragyog nekkbe,
a szp s bs holdfny, csndes zuhatag,
melyben lom szll a madrra halkan,
s vadul felsrnak a szkkutak,
a nagy karcs szkkutak a parkban.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)