Amikor leszllt a kd a dombok kz
s csupaszon maradtak a fk,
amikor sros maradt a kanyarg t, mely messze visz,
s leszedtk az utols virgot,
amikor kznk jtt a spped avarban
a csend s a szomorsg
s varjak keringtek a szntfld felett,
amikor elment az egyetlen, akit igazn szerettem,
eszembe jutott az Isten.
Vannak mesk, amik sosem rnek vget. Bennnk is, kzttnk is trtnnek tovbb. Vannak mesk, igen, vannak. Vannak, amg csak gondolkozunk, amg hisznk, amg remlnk, amg szeretnk. rk mesk. ltet mesk. Az ember mesi.
Elstlt itt
a magny.
Nem ksznt.
Arcn redbe
bjt
a talny
melyen merengett.
Lbn aszottan
maszatos cipi
halkan daloltak.
S magoltk
vilgunk dolgait
az elrejtett
kezek.
- Lehet-e magnyos
a magny?
S a krds
koppanva gurult
tova a kockak
rsein.
Budapest jjeli,
rezzen fnyei
elrejtettk
tnd lptei
lbnyomt.
ha krdezel, azt mondom
ksznm, jl vagyok
s br a szemem nem
a szm mosolyog
nha bevallom, pocskul
olyankor vigasztalsz
de azok csak szavak
erejk oda
s nem marad
semmi de senki
amikor jnnek
az lmatlan jszakk
istenem, mi tud ennyire fjni
mikor semmi de semmi se fj?
Kv, tea, olvasgats, de kzben
nhny mondat gy telibe tall,
hogy fel se tudok llni. Fekszem itt
csendben s hallgatom, ahogy a szv
bugyborkol, vrzik a mondatoktl.
Taln csak ki kell vrni, nyelje el
valamelyik kamra, ahol a tbbi
is sszegyûlik hasznlat utn,
br vannak mondatok, melyek akr
hallos sebet is tudnak okozni,
ha pp szvtjkon tallnak el.
Mindent jra kezdenk, mert rk feszltsg bennem a lnyed, s nekem, mg lek, sohase lesz belled elg. Ht nyilvn az letem mlybl tmadt szerelem az, amit irntad rzek, nemcsak a frfi vgya a n utn. Mert ilyesmire csak a szerelem kpes.
A fnyeket mindig szerettem.
Gyngd gykjai az gnek.
Egyszer egyet kezembe vettem.
Fnye eltrt. Bennem stt lett.
rnyteremtmny, azta flek.
Napom gyrtt, jem vetetlen.
s gy fekszem nnn-kezemben,
ahogy llegzetemben a llek.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)