Új bejegyzés Frissítés

2020.10.18. 01:29 bubutu

Amikor Einstein az amerikai egyetemeken tartott előadást, a visszatérő kérdés, amit a diákok leginkább feltettek neki: - Hiszel Istenben? És ő mindig azt válaszolta: - Hiszek a Spinoza Istenében. Baruch de Spinoza holland filozófus volt, a 17 századi filozófia egyik nagy racionalistájának tartották a Descartes mellett. (Spinoza): Isten mondaná: Hagyd abba az imádkozást. Azt akarom, hogy menj ki a világba és élvezd az életed. Azt akarom, hogy énekelj, érezd jól magad és élvezd mindazt, amit neked készítettem. Ne menj többé azokba a sötét, hideg templomokba, amelyeket magad építettél, és mondd, hogy ők az én házam. A házam a hegyekben, erdőben, folyókban, tavakban, strandokon. Ott élek és ott kifejezem a szeretetemet irántad. Ne engem hibáztass a nyomorult életedért, soha nem mondtam, hogy bármi baj van veled, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog. A szex egy ajándék, amit adtam neked, és amivel kifejezheted a szereteted, az extázisod, az örömöd. Szóval ne engem hibáztass mindenért, amit elhitettek veled. Ne olvass többé állítólagos szentírás olvasását, aminek semmi köze hozzám. Ha nem olvasol engem napkeltében, tájban, barátaid tekintetében, fiad szemében...... nem találsz meg könyvben! Ne kérdezd többé, hogy ′′ megmondod, hogyan végezzem a munkámat?" Ne félj tőlem ennyire. Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem haragszom, nem zavarlak. Tiszta szerelem vagyok. Ne kérj többé bocsánatot, nincs mit megbocsátani. Ha én teremtettelek... Megtöltelek szenvedélyekkel, korlátokkal, örömökkel, érzésekkel, igényekkel, következetlenségekkel... szabad akarattal. Hogyan hibáztassalak, ha válaszolsz valamire, amit beléd raktam? Hogyan büntesselek meg azért, mert olyan vagy, amilyen vagy, ha én vagyok az, akivé tettél? Azt hiszed, hogy létrehozhatnék egy helyet, ahol égethetem az összes gyermekemet, akik az örökkévalóság hátralévő részében rosszul viselkednek? Miféle Isten tenne ilyet? Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak. Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség az útmutatód. Szerelmeim, ez az élet nem próbatétel, nem útközbeni lépés, nem próba, és nem előjáték a paradicsomba. Ez az élet az egyetlen dolog itt és most, és csak erre van szükséged. Teljesen szabaddá tettelek, se díj, se büntetés, se bűn, se erény, senki nem hord filcet, senki sem rekordot. Teljesen szabadon alkothatsz az életedben. Mennyország vagy pokol. ➤ Nem tudom megmondani, hogy van-e valami az élet után, de adhatok egy tippet. Élj úgy, mintha nem lenne. Mintha ez lenne az egyetlen esélyed, hogy élvezd, szeress, létezz. Tehát, ha nincs utána semmi, akkor élvezni fogod a lehetőséget, amit adtam neked. És ha van, nyugodj békében, hogy nem fogom megkérdezni, hogy jól vagy rosszul viselkedtél-e, megkérdezem. Neked tetszett? Jól érezted magad? Mit élveztél a legjobban? Mit tanultál meg?... Ne higgy bennem többé; hinni feltételezés, találgatás, képzelgés. Nem akarom, hogy higgy bennem, azt akarom, hogy higgy bennem. Azt akarom, hogy érezz engem benned, amikor megcsókolod a szeretteidet, amikor betakarod a kislányod, amikor kutyád simogatod, amikor a tengerben fürdesz. Ne dicsérj engem, szerinted milyen egomániás isten vagyok? Unom, hogy dicsérnek. Belefáradtam, hogy köszönetet mondjak. Hálásnak érzed magad? Bizonyítsd be úgy, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal. Fejezd ki az örömöd! Így kell dicsérni engem. Hagyd abba a bonyolultabb dolgokat, és ismételd papagájként, amit tanítottak rólam. Mihez kell ennél több csoda? Oly sok magyarázat? Csak az biztos, hogy itt vagy, hogy élsz, hogy ez a világ tele van csodákkal. - Spinoza

2020.10.12. 22:30 bubutu

“Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta: “Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.” Nem értettem, s ezért még hozzátette: “No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!” (Müller Péter)

2020.10.07. 19:34 bubutu

Charlie Chaplin 88 évet élt. 4 állítást hagyott ránk: (1) Semmi sem tart örökké ezen a világon, még a problémáink sem. (2) Szeretek sétálni az esőben, mert senki sem látja könnyeimet. (3) Az élet legelpazaroltabb napja az a nap, amikor nem nevetünk. (4) A világ hat legjobb orvosa ...: 1. Nap, 2. Pihenés , 3. Testmozgás, 4. Diéta, 5. Önbecsülés 6. Barátok. Tartsa be őket életének minden szakaszában, és élvezze az egészséges életet ... Ha látja a holdat, látni fogja Isten szépségét ... Ha meglátja a napot, látni fogja Isten erejét ... Ha tükröt lát, akkor meglátja Isten legjobb teremtését. Tehát hidd el. Mindannyian turisták vagyunk, Isten az utazási irodánk, aki már meghatározta útvonalainkat, foglalásainkat és úti céljainkat ... bízzon benne és élvezze az életet. Az élet csak egy utazás! Ezért élj ma! Nem biztos, hogy lesz holnap.

2020.09.11. 18:24 bubutu

Frida Kahlo azt mondta egyszer a férjének:   ′′Nem kérlek arra, hogy csókolj meg, és ne is kérj bocsánatot tőlem, amikor azt gondolom, hogy tévedsz. Nem is fogom kérni, hogy ölelj meg, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Nem kérem, hogy mondd, milyen szép vagyok, még ha hazugság is és azt sem hogy írj nekem valami szépet. Nem is kérlek, hogy hívj fel, hogy elmondd, hogy telt a napod és azt sem, hogy hiányzok. Nem fogom kérni, hogy köszönj meg mindent, amit érted teszek és nem kérem, hogy törődj velem, amikor a lelkem padlón van, és persze nem fogom kérni, hogy támogass a döntéseimben. Nem is foglak megkérni, hogy hallgass meg, amikor ezer történetem van, amit elmesélhetnék neked. Nem kérlek semmire, legfőképpen arra, hogy légy mellettem örökké.   Mert ha kérnem kell, akkor többé már nem akarom."

2020.08.27. 20:34 bubutu

"Ma az a frázis járja, hogy a szerelem idővel szeretetté változik. Hozzá kell tennem: vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé. Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság – mindegy. Szívemből azt felelném: ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért. Nagy baj ez? Baj, hogy két ember fejlődési útja gyakran idővel különválik? Ez feltétlenül árnyékot vet visszafelé közös élményeikre, örömeikre? A pszichoterapeuta sokszor azt tapasztalja, hogy éppen a tönkrement szerelmi házasságok zömében a házastársaknak fogalmuk sincs, hogy kivel élnek együtt! Ennek egyrészt az az oka, hogy a szerelem extázisában mindenki csakis a legragyogóbb arcát mutatja. Másrészt az emberek nagy részének a szerelmében van egy nárcisztikus elem: vágyaikat rávetítik szerelmükre, és tulajdonképpen a másikról alkotott fantáziájukba szeretnek bele. S amikor kiderül, hogy a valóságban mégsem olyan, ő lesz a bűnös, amiért nem felelt meg a szerelemben keletkezett fantáziáknak."  Popper Péter (Popper Péter)

2020.08.24. 09:44 bubutu

"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom." Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük. – Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem. – Répát, tojást és kávét. – Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét. Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.  „Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet." „Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?” Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.  "A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk." „Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!" Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül. Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.

2020.08.16. 10:27 bubutu

Egy apa azt mondta a fiának: - Becsülettel ballagtál! Ebből adódóan itt egy autó, amit sok éve vettem... De mielőtt a tiéd lenne, vidd el a belvárosi parkolóba, és mondd meg nekik, hogy el akarod adni, és nézd meg, mennyit kínálnak. A fiú elment a parkolóba, hazajött az apjához, és azt mondta: - 1,000 dollárt ajánlottak, mert ez egy régi autó. Az apa azt mondta neki: - Most pedig vidd el a zálogházba. A fiú elment a zálogházba, visszajött az apjához és azt mondta: - A zálogházban 100 dollárt ajánlottak nekem, mert sok évvel ezelőtti típus. Az apa megkérte a fiát, hogy menjen el egy autóklubba és mutassa meg nekik a kocsit. A fiú elvitte a kocsit a klubba, visszajött és azt mondta az apjának: - Néhányan a klubban még 100,000 dollárt is ajánlottak a kocsiért, mert ezt a modellt nagyra értékelik és keresik a gyűjtők. Akkor az apa így felelt a fiának: - Azt akartam, hogy tudd, az életben csak a megfelelő helyen értékelnek, ahogy megérdemled. Azok, akik ismerik az érdemeidet. Ha nem vagy becsben, ne légy felháborodva, ez azt jelenti, hogy rossz helyen jársz. ** Soha ne maradj olyan helyen, ahol senkit sem érdekel az érdemed.

2020.08.14. 23:08 bubutu

Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, marad valamilyen kegyetlen, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak.  (Márai Sándor)

2020.08.14. 22:58 bubutu

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy csak egy rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt alaposan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent amit gondolok,de meggondolnám azt amit kimondok....Keveset aludnék,többet álmodnék,hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel, hatvan másodperc fényt veszítünk...Egyszerű ruhába öltöznék,hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nem csak a testemet, hanem a lelkemet is. Az embereknek bebizonyítanám, hogy tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát. Valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést. Annyi mindent tanultam tőletek emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül,hogy tudná a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segít neki fölállni..."  (Gabriel García Márquez)

2020.08.01. 15:08 bubutu

Dunai Ede EGY OSZTÁLYTÁRS EMLÉKÉRE 1988-ban - csillogónak induló futballkarriemet szem előtt tartva - a kőkemény Könyves helyett egy másik újpesti gimibe jelentkeztem át. A Megyeri és Fóti út sarkán található iskolában nem követeltek sokat, így teljes erőmmel a focira koncentrálhattam. Osztálytársaim között megannyi tehetséges sportoló volt. Atléták, vívók, úszók, tucatnyi reménység. Osztályzat nem volt, csupán félévi és évvégi vizsga, amelyre a legjobb tudásunk szerint próbáltunk felkészülni, hiszen ezen állt vagy bukott minden. A vizsgákon gyakran új arcok is feltűntek. Ők voltak a magántanulók. Egy fülledt júniusi reggelen irodalomból kellett felelnünk. Ilyenkor a folyosóról ABC-szerint szólítottak be minket. A névsor első negyedében voltam, tudtam, hogy Balogh Pista után én következem, ám a szőke kézilabdás már jó ideje bent volt, nekem pedig egyre hevesebben vert a szívem. Nem mondanám, hogy felkészült voltam, sokkal inkább abban bíztam, hogy olyan tételt húzok majd, amelyet amúgy is szeretek. Például József Attilát, akinek az élete nyitott könyv volt a számomra, és akinek vagy félszáz költeményét tudtam fejből. Mondtam is a többieknek, ha van isten, akkor most rámkacsint, és József Attilát húzom ki. Egyszer csak nyílott az ajtó, Pista fújtatva lépte át a küszöböt: - Ebből bukás lesz! Schiller élete... - zihálta, én pedig a szívemhez kaptam. Ha ezt húzom, abből nem sok jó fog kisülni. De már szólítanak is, gondoltam. Ezúttal viszont a megszokottól eltérően Balogh Pista után nem engem hívtak. Egy kisportolt, széles mosolyú, jóképű srác ugrott fel a székéről, amint meghallotta a nevét. - Ez meg kicsoda? - kérdeztem a mellettem helyet foglaló osztálytársaimtól, miközben reszkető térdekkel visszaültem a helyemre. - Egy nagyon tehetséges vízilabdás. Azt mondják, hogy szupersztár lehet belőle. - Igen, Benedek Tibor a neve - jöttek a válaszok jobbról-balról. Hittem is, meg nem is, mindenesetre gyorsan beleolvastam Schiller életébe, hogy legalább valami halvány fogalmam legyen a dologról. Öt perc sem telt el, Tibor magabiztosan kilépett az ajtón, és nevetve csak ennyit mondott: - Ez könnyű volt! József Attilát húztam. - Szerencsés... - suttogtam magamban, de ebben a pillanatban felhangzott a nevem. Tibivel a folyosó közepén értünk egymás mellé. Biccentettünk, de ő egy másodpercre megállt velem szemben, rám kacsintott, és csak ennyit mondott: - A József Attila a gyűrött. Összegyűrtem neked. Megszólalni sem volt időm, nagyokat nyelve beestem Tóth tanár úr színe elé. Az asztalára néztem, tucatnyi papiros hevert rajta egymás hegyén-hátán. - Dunai úr, húzzon egyet! A szemem ide-oda járt, kerestem a gyűröttet, de mindegyik cetli ugyanolyan volt. Sima, egyenletes, mintha egyenesen a nyomdából érkeztek volna. - Nem tud választani? Várjon, megigazítom! - szólt a tanár, majd akkurátusan arrébb rakott két-három papírt. És ekkor előbukkant a kincset érő lapocska, egy-két apró gyűrődéssel a közepén. - Azt szeretnem! - csaptam le rá, mint vércse az áldozatára, majd izgatottan megfordítottam. Ez állt rajta: József Attila élete és egy versének elemzése. Majdnem elsírtam magamat örömömben, de igyekeztem palástolni a dolgot, és belekezdtem abba a tananyagba, amelyet mindennél jobban szerettem. A Thomas Mann üdvözlése című verset elemeztem, miután fejből elszavaltam. Rögvest megkaptam az ötöst, és magamban legbelül nem győztem hálát adni Tibi jólelkűségéért. Ekkor találkoztunk utoljára... Mire én kijöttem, ő már nem volt sehol. Állítólag edzőtáborba kellett sietnie, így arra sem volt időm, hogy megköszönjem neki a segítségét. Aztán Benedek Tibiből valóban szupersztár lett, és én ahányszor megláttam őt a televízióban, mindig eszembe jutott az a bizonyos irodalomvizsga. Az az isteni kacsintás. Ilyenkor mintegy reflexként, azonnal elmormoltam magamban a Thomas Mann üdvözlésének utolsó nyolc sorát. Ahogy a vers végéhez értem, mindig felcsillant egy büszke mosoly a szájam szegletében, és megjelent előttem az a kép, amelyet amíg élek nem fogok elfelejteni. A vagány kacsintás, és ahogy helyet cserélünk a tanterem ajtaja előtt... Ma reggel aztán megváltozott minden... Későre jár, besötétedett, de ez még mindig ugyanaz a szörnyű nap, és én immár századjára szavalom el a Thomas Mann üdvözlését. "Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait." Ez a csodálatos vers eddig is rád emlékeztetett....ám ez a vers 2020. június 18-ától önfeledt mosoly helyett csupán fájdalommal átitatott könnycseppeket csal majd az arcomra. KÖSZÖNÖK MINDENT, TIBI!

2020.07.04. 20:34 bubutu

"Sok minden van amit szívesen adnék neked... Szeretnék neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg. Szeretnék neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte. Szeretnék neked boldogságot adni, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia. De van egy olyan ajándék, amit adhatok neked, amely mindig veled lesz, és az nem más, mint az én szeretetem... A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcodat és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van! Kívánom, hogy ezt a meleget egész évben érezzétek magatok körül." Emmet Fox (Hegyi beszéd, részlet)

2020.07.04. 20:19 bubutu

„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte: – Utállak benneteket, pszivel kezdődő foglalkozásúakat. – Miért utálsz János? – Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.” (Popper Péter)

2020.04.09. 12:55 bubutu

"Azt hiszem egésze eddigi életemben elkövettem azt a hibát, hogy úgy kerestem magamnak partnert, hogy az egómra hallgattam. Senki se kíváncsi arra, amit magadról gondolsz! Mindenkinek megvan azonnal a véleménye rólad! Undorodik vagy istenít nem rajtad múlik, hanem a közönségeden! A számok sosem adnak majd választ a világ legfontosabb kérdéseire. De adhatnak támaszt vagy kétejt. A te véleményed a tiéd, a másoké az övék. A nagy számok törvénye szerint mindenki megtalálhatja azt ami boldoggá teszi. Mivel az élet kiszámíthatatlan (!) ezzel ne foglalkozz! Reggel hazaértem a munkából, pöfékeltem és söröztem, youtube-ot pörgettem (igen, lehet reklám nélkül is nézni). Az életemet nem változtatta meg túlságosan a kijárási korlátozás. Sose voltam társasági ember, sokkal többre értékelek egy jóleső beszélgetést, mint egy eszetlen "ki a részegebb?" bulit. Öregszem?! Te vagy érdekes nem amit magadról gondolsz! Nem fogsz passzolni a legtöbb emberrel, de ha bízol magadban (a magabiztosság a legszexibb, lehesz hülye is, működik!) nincs lehetetlen."

2020.03.18. 22:19 bubutu

Az idő a legnagyobb mester Megtanít elviselni a rosszat és várni a jót. Megtanít nem akarni, hanem kérni.  Megtanít lassítani, és türelemre int.  Megtanít elfogadni és befogadni. Megtanít kifelé tekinteni és befelé figyelni. Megtanít szeretni és elengedni.  Megtanít megérteni és nem megítélni. Megtanít az önfegyelemre és kitartásra. Megtanít a fájdalomra és az élvezetre. Megtanít a munkára és pihenésre. Megtanít a harcra és a békességre.  Megtanít a tovább lépésre és az emlékezésre.  Megtanít élni és élni hagyni.  Megtanít embernek lenni.

2020.03.07. 12:04 bubutu

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." (Meryl Streep)

2020.02.26. 23:27 bubutu

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." "És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza." (Márai Sándor)

2020.02.16. 00:35 bubutu

Szeretlek. Ha akarom, ha nem. Nem én döntök. De ha dönthetnék, akkor is akarnám. Mert nem elég a langymeleg, nem elég az éppenhogy, nem elég a félpohár, nem elég a tizenkilenc. Nem elég a másolat, sem az utánzat, vagy a majdnem olyan. Nem azért, mert én így akarom. A szél sem tehet arról, hogy fákat dönt, a tenger sem, hogy hullámokat vet, a Nap sem arról, hogy perzsel. A madár sem tehet arról, hogy dalolnia kell, a virág sem arról, hogy nyílik és illatozik. És a szív sem tehet arról, hogy egy napon szerelem nyílik benne. Az enyémben. Irántad. Nem tehetek róla. Nem tehetek rólad. (Csitáry-Hock Tamás)

2020.02.10. 19:11 bubutu

Szeretheted, utálhatod, de Bill Gates igazán jól megmondta a tutit. Egy középiskolában hangzottak el az alábbiak tőle egy előadás során. 11 olyan dologról beszélt, amit a mai gyerekek nem tanultak és valószínűleg sosem fognak megtanulni az iskolában. Arról beszélt, hogy az "érezd jól magad"-stílusú és "politikailag korrekt" oktatás egy generációnyi gyereket hagyott a valóság leghalványabb ismerete nélkül oly módon, hogy a valódi világban nagy eséllyel el fognak bukni. 1. szabály: Az élet sosem igazságos - szokj hozzá! 2. szabály: A világot nem érdekli az önérzeted. A világ azt várja el tőled, hogy érj el valamit AZELŐTT, hogy önérzeteskedsz. 3. szabály: NEM lesz évi nettó 12 milliós fizetésed közvetlenül a középiskola után. Nem lesz belőled rögtön vezérigazgató-helyettes és nem kapsz céges autót. Azt ki kell érdemelni. 4. szabály: Azt hiszed, hogy kemény veled a tanár? Várj csak, míg találkozol a főnököddel! 5. szabály: A hamburgersütés nem ássa alá a méltóságodat. A nagyszüleid idejében más kifejezéssel illették: lehetőség. 6. szabály: Ha elcseszed, az NEM a szüleid hibája, szóval ne nyávogj, hanem tanulj a hibáidból! 7. szabály: A születésed előtt a szüleid nem voltak "uncsik". Azért váltak ilyenné, mert akörül forog az életük, hogy megkeressék a csekkekre, és úgy általában az életedre valót, kimossák a ruhádat, és hallgassák az öndicsérő áradozásodat, hogy mennyire jófej srác vagy. Szóval mielőtt nekiugrasz az esőerdőket megmenteni a szüleid generációja okozta káros hatásoktól, előtte megpróbálhatnád kiganézni a disznóólat a saját szobádban. 8. szabály: Az iskolában lehet, hogy elfogadták a győzteseket és a veszteseket is. Az élet azonban NEM ilyen. Az iskolában kijavíthatod a rossz jegyeket, és annyi időt kapsz a helyes válasz megtalálására, amennyit csak akarsz. Ennek azonban SEMMI KÖZE NINCS a valós élethez. 9. szabály: Az életet nem iskolai félévekben mérik. Nincs nyári szünet. És nagyon kevés munkáltatót érdekel, hogy te meg akarod találni önmagadat, arra ugyanis ott van a szabadidőd. 10. szabály: A tévé NEM a valós életet mutatja be. A valóságban az embereknek muszáj dolgozni menni, és nem üldögélnek naphosszat a kávézóban. 11. szabály: Légy kedves az uncsi, eminens stréberekhez. Könnyen lehet, hogy az egyikük egyszer a főnököd lesz...

2020.02.01. 20:49 bubutu

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász   (A világ egyik legszebb imája)   Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be a napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életemben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek segíts, hogy tudjak várni! Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

2018.10.05. 16:16 bubutu

…attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Éppen azért, mert én is szeretem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van… (Szabó Magda: Az ajtó)

[283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]