"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
Bizony! A szeretet nem csak egy érzés. Nem egy passzív, lustán elterülő élmény. A szeretet egy nagy-nagy elhatározás. Aztán meg munka - sokszor igen nehéz munka - nem is a másikkal, hanem önmagunkkal. Azzal az énünkkel, amelyik azonnal harcba szállna az érdekeiért vagy messzire futna, nehogy fájdalom érje. A szeretet nem egy könnyű kis valami, nem egy súlytalan szócska. A szeretet küzdelem. Magunkkal - egymásért."
1969 -ben a világ egy emberként figyelte az Apolló programot és a Holdra szállást. Minden TV csatorna és adó a nagy eseményt közvetítette. Neil Armstrong kilépett a Hold felszínére, majd elhangzott az azóta már szállóigévé vált első mondata: "Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek!"Majd néhány másodperc múlva mondott még valamit: "Sok szerencsét Mr. Gorsky!" Az eseményeket irányító földi személyzet ledöbbent, a kirendelt "elemzők" és "megfigyelők" pedig a szívükhöz kaptak! Ez vajon mi volt? Rivális űrtársasághoz üzent volna? Kódolt üzenet egy ellenséges "megfigyelőnek"? Átnéztek minden adatot, nyilvántartást, de nem találtak semmit. Semmit! Gorsky nevű űrhajós vagy ügynök nem szerepelt sehol! Mikor az űrhajósok visszatértek a Földre, természetesen megvizsgálták, meghallgatták őket. Feltették a kérdést Armstrongnak, mi volt ez a mondat, ki az Mr. Gorsky? Ő nem válaszolt. Számtalan sajtófórumon feltették neki a kérdést, ami lázban tartotta az egész világot: Mi volt ez a mondat, ki az a Mr. Gorsky? Armstrong nem válaszolt, csak vigyorgott.
1995 - ben egy riport alkalmával ismét előkerült a több mint negyedszázados kérdés, ki az a Mr. Gorsky? Az újságíró legnagyobb döbbenetére Armstrong így felelt: Mivel az érintettek már valószínűleg nem élnek, elmondhatja a történetet. Mr. Gorsky és a felesége a szomszédjukban éltek, gyerekkorában. Idősödő, csendes kis házaspár voltak. Egyszer, mikor egy gyönyörű tavaszi napon a haverjával baseballozott a kertben, a labda véletlenül átrepült a Gorsky házaspár udvarába. Ő átmászott, hogy visszahozza és e közben óhatatlanul meghallotta, ahogy Mrs. Gorsky a férjével kiabál:
"Orális szex?? Orális szexet akarsz? Majd akkor lesz orális szex, ha a szomszéd gyereke a Holdon sétál!"
"Mert végül is mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az ő öröme nekem is öröm. Ez a dolog lényege, de ez nagyon könnyen sérül. Sikerre nevelünk, de arra nem, hogy kudarcok is jönnek az életben. Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik meg az emberek. Mérei Ferenc, a neves pszichológus szerint a sikeres élet titka nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni. El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik.
"Uram, te tudod, hogy nem az a fontos, hogy engem szeressenek, hanem az, hogy én szeressek. Nem az a fontos, hogy engem megértsenek, hanem az, hogy én megértsek." Ez ellen nagyon sokan berzenkednek. Persze fontos, hogy kapjon is az ember, de a legfontosabb az, hogy adni tudjon, és elfogadni helyzeteket. Ahol elvárások vannak, az már valamiféle »üzlet«. Ha valaki csak akkor tud adni, ha ő is kap, abból nem sül ki jó dolog."
"Én magyar vagyok, de nem úgy, hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről, hazáról, hanem, hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem, ha látok igazi magyar táncot, hogy értem József Attilát, akinek ezerféle nemzet kavargott szívében, és magaménak érzem Radnótit." (Cserhalmi György)
Nappal hosszúra nyúltan egyhelyben fekszenek, de éjszaka a sötétben, vagy a sápadt hold, vagy a remegő csillagok alatt elindulnak a legtávolabbi pont felé. Senki sem lesheti meg titkukat, mert ruhát cserélnek és magukhoz vonzzák az árnyakat. Az egész világ tengereivel, hegyeivel, sivatagaival, városaival egyetlen erdő nekik és élnek és visszaélnek ezzel a csodával. Menet közben tragédiákat és tragikomédiákat mesélnek.
Nyomukban csipkebokrok, fényesre csiszolt kövek és tengerikagylók szóródnak szét.
A horizont vörös fáklyasorral jön eléjük, tejet fej nekik a hold tőgyéből és megfésüli őket a rohangászó szél fogaival.
És nem szólnak arról, hogy egy hosszú életen át hányszor túrták fel és tapostak rájuk. Megelégszenek a pillanat örömeivel s reggel, ha testükbe szúrja fénynyilait a nap, tetszhalált mímelnek és nem árulják el az embereknek, hol voltak, mi történt velük az éjszaka.
,,Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül."
85 éves, és ragaszkodik ahhoz, hogy feleségét kézen fogja vigye bárhová is megy.
Amikor megkérdeztem, miért néz mindig hátra a felesége, mint akit valaki követné, azt válaszolta: Alzheimer-kórja van.
És gondolja valami rossz történik, ha elengedi a kezét?
Azt válaszolta nekem:
Nem emlékszik, nem tudja ki vagyok, évek óta nem ismer fel, ezért nem engedem el, ne legyek neki idegen.
Meglepetten mondtam:
És mégis mindennap kézen fogva vezeti őt az úton, még akkor is, ha nem ismeri fel magát ...
Az öreg mosolyogva a szemembe nézett és így szólt:
A nejem nem tudja én ki vagyok, de én tudom ki ő. Őt választottam és ő engem ,a sors úgy adta hogy ő lett a beteg, de ha én lettem volna ő is így vitt volna engem.
A férjem, Martin és én 46 évig voltunk házasok. Minden március 21-én, a megismerkedésünk napján a legszebb virágcsokrot küldte nekem, egy üzenettel, ami 4 egyszerű szóból állt:
"EGYRE JOBBAN SZERETLEK TÉGED".
Négy gyermek, 46 virágcsokor volt az örökségem tőle, amikor tavaly meghalt.
Elállt a lélegzetem, amikor ma egy hatalmas virágcsokrot kaptam tőle. Dühösen és szomorú szívvel hívtam a virágüzletet, hogy megmondjam nekik, valami tévedés történt.
- Nem, asszonyom, nincs semmi tévedés - felelte a virágos. Mielőtt meghalt a férje, sok évre előre megrendelte, és garanciát kért arra, hogy ha ő meghal, Ön akkor is mindig megkapja a csokrot, ahogy ma is.
Összeszorult szívvel tettem le a telefont és elolvastam a csokorba csúsztatott üzenetet. Így szólt:
"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."
“Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.
Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is.
Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni.
Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akiket nem érdekel a jelenléted.
Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet.
Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre.
Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.
Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed.
Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki!
Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet.
Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.
Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes viszont szeretni, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.
Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség, és elkötelezettség szintjén.
Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.
Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni.
Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér.
Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.
Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához.
Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás.
Esélyt akar adni azoknak, akik nem érdemlik meg!
Sokat érdemelsz, ám vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben, és ezt észre fogod venni.
A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott.
Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.
Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyeken vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.
Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.
Tedd az életed biztonságos menedékké, ahol csak ′′kompatibilis ′′ emberek lehetnek veled.
Senkiért sem vagy felelős.
Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről.
Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!
Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapsz viszonzást az általad nyújtott szívességekért.
Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura, és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.
Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel.
Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg is fog minden változni, ez biztos.
Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időd olyanokra, akik nem értik meg a változást, a szeretetet, az értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.”
"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit.
Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át.
Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek.
Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el!
Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé.
Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom?
Miért fáj úgy, hogy nincs már?
Miért kutatok utána?
Az ifjúság volt?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak."
Leírja a kvantumkapcsolat jelenségét, amely azt állítja, hogy ha két különálló rendszer kölcsönhatásba lép egymással egy bizonyos ideig, majd elválasztva, ugyan két különböző rendszerként írhatjuk le őket, de már örökre egy rendszerként fognak létezni.
Ami az egyikkel történik, az továbbra is érinti a másikat, függetlenül attól, hogy milyen távolság van közöttük.
Kvantum-összefonódásnak hívják.
Két részecske, melyek egy bizonyos ponton összekapcsolódtak, örökre kapcsolatban maradnak, még ha fényévekre vannak is egymástól.
Ez történik két emberrel, amikor összekapcsolódnak azzal, amit mi szeretetnek hívunk.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal késobb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami különöset csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
"amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk.
És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében"
“Ha valakit tiszta szívből szeretünk, azt halálunk napjáig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette éljük le az életünket, nem ő tölti ki a mindennapjainkat, de a szívünkben mindig megőrizzük őt, mert valamikor fontos volt nekünk..”.
(Marilyn Miller)