Új bejegyzés Frissítés

2015.04.11. 08:14 bubutu

Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót: – Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet. A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze – legnagyobb meglepetésére – megszólalt: – Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól! – Hagyj békén! – üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt: – Még nem. Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe. – Állíts meg! Szédülök! – kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta: – Még nem. Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta: – Még nem. Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem. – Most már jobb. – gondoltam. Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle. – Hagyd abba! Hagyd abba! – kiáltottam. De csak ingatta a fejét: – Még nem. Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja: – Még nem vehetlek ki. Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett. Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta: – Nézd meg magad! Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek: – Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! – hitetlenkedtem. – Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! – kiáltottam. – Szeretném, ha emlékeznél arra – mondta – tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához. Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: „Engedj ki!”. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: „Mi történik velem?” Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízz benne!

2015.03.27. 22:46 bubutu

“..Futok, mert szeretem. Jobban, mint bármi mást a világon. Mert szeretem futás közben szívem csodálatosan erős lüktetését a fülemben érezni. Futok, mert nincs jobb, mint egyre többet és többet akarni. Mert eggyé válhatok az úttal; a birkanyájtól hangos ösvénnyel, az aszfalttal és a hegyi talaj hófödte kanyarulataival. Futok, mert ilyenkor egyedül lehetek. Mert rajtam kívül senki más nem érti, miért teszem. Futok, mert ez a szenvedélyem. Mert én a futásba vagyok szerelmes. Futok, mert új élményeket akarok a cipőmbe, futok, hogy fájdalmas hólyagok nőjenek a talpamra. Futok, mert vágyom az izomlázat, és futok, mert nem tudom, hogy mi a fenéért futok. Mert futó vagyok. Ha nincs pénzem azért futok, ha van, akkor pedig azért. Futok, ha szerelmes vagyok, és futok sírás közben. Vagy sírok futás közben. Futok, ha szerelmeskedni akarok, és futok, mert azt akarom, hogy fájjon. Mert a fájdalom és a küzdés rabja vagyok. És azért is, mert büszke akarok lenni. Futok az érzésért és futok a kilométerekért. Az esőért, a szélért és a kánikuláért. Futok, mert belefáradtam az életbe, és futok, mert azt mondják; lehetetlen. Futok a határaimért. Az egyre erősebb fájdalmakért. A szenvedésért és a katarzisért. Futok, mert küzdeni akarok. Futok a halálért…” (Szívtangó)

2015.03.16. 00:54 bubutu

„Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.”

2015.03.14. 13:20 bubutu

A titok 12 pillére 1. A tiltás létrehoz. 2. A tagadással állítasz. 3. Aminek ellenállsz, az hat rád. 4. Amitől félsz, az bekövetkezik. 5. A teremtéshez tér kell. 6. Ami téged vonz, azt te is vonzod. 7. Amit elfogadsz, attól teret kapsz. 8. Amiről van egy képed, arra képes vagy. 9. Csak akkor kaphatod azt, amit akarsz, ha tudod, hogy mi az. 10.Nem kell, hogy kutass a szeretet után, amikor abból vagy. 11.A karma titka : ami körbe megy, az körbe jön. 12.Amit megosztasz másokkal, azt meghálálja az Univerzum !

2015.03.14. 13:16 bubutu

Butaság, hogy harcolj valakiért. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj és ne add fel, és tarts ki vagy szerezd meg őt mindenáron. Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled, mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek, mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet. Ha mégis, akkor az csak kifogás. A szerelemben mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi.

2015.03.13. 22:29 bubutu

18 életszabály A Dalai Lámától   1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak. 2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked. 3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri. 4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra. 5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket. 6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot. 7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet. 8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess. 9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled. 10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet. 11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek. 12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek. 13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni. 14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre. 15. Légy szelíd a földdel. 16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál. 17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet. 18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd.

2014.09.02. 11:33 bubutu

Egy férfi 80 éves és minden reggel reggelit visz a feleségének. Kérdezték tőle: Miért van az Ön felesége öregek otthonában? Ő azt válaszolta: Mert Alzheimer kórban szenved. Ekkor azt kérdezték tőle: Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki? A férfi azt válaszolta: Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg. Meglepetten mondták neki: Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt? A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: "Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!"

2014.08.29. 20:22 bubutu

"Sokan menekülnek a VÁGY elől, mert azt mondják, hogy akkor eltűnik belőlük a józanság és üzekedő állattá változnak. Nos, a vágy sosem ad semmit, csak azt hozza elő, mi benned van. A Vágy önmagában erő, teremtő erő, a Mindenség és Isten akaratereje. Önmagában tökéletes, és nem tesz mást, mint hogy feloldja a rád rakódott mázt, az arcodra égett maszkokat. A vágy leleplezi a hazugságokat, és bizony, amikor elborít, akkor a csupasz önvalóddal szembesülsz. Nem véletlen, hogy az ember a szexualitás közben éli meg az összes létező "perverzióit": gyakran látni, hogy a jól öltözött, udvarias és intelligens úriember úgy foszlik le, ahogyan a ruhái a földre kerülnek. Mindez azért alakult így, mert a sok elfojtás, hazug szerep és erkölcs eltorzítja az egyént, aki a gátak feloldásakor elszabadul. Úgyhogy maga a Vágy tökéletes. NE MENEKÜLJ ELŐLE, NE AKARD MEGVÁLTOZTATNI VAGY ELNYOMNI, MERT CSAK MEGÖLÖD MAGAD ÉS AZ ÉLETET. Viszont az elfojtott, gátlásokkal teli énedet feloldhatod, megszabadíthatod és akkor a Vágy nem szenvedést, hanem örömöt és gyönyört adhat mindenkinek." (A. J. Christian)

2014.08.29. 20:20 bubutu

"Legyen a szex lépcsőfok egy bensőséges szerelmi kapcsolódás felé. Használd a szexet ahhoz, hogy két lélek találkozhasson - hogy ne csak két test találkozzon. Legyen a szex két ember energiájának meditatív tánca. És egy tánc sokkal gazdagabb, ha egy férfi és egy nő táncol együtt... és a szex a végső tánc... ahol két energia találkozik, egybeolvad, táncol és örvendezik." (Osho)

2014.08.27. 20:53 bubutu

Szeresd! Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod, emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából? Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért? Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd– gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál! Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod– ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz. Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled. Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki– jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked. Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme…emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni… Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd! …mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet…

2014.08.27. 20:37 bubutu

AKIK 1990 ELŐTT SZÜLETTEK... Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. MI NEM NAGYON UNATKOZTUNK, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. ÉTKEZÉSI SZOKÁSAINK Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. VOLTAK BARÁTAINK! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A SZERELMET nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. HA EGY TANÁR nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. EZEK VOLTUNK MI! Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

2014.07.03. 21:20 bubutu

Egy pszichológus gondolatai: Ha valaki túl sokat nevet buta dolgokon is, akkor az az ember magányos…. Ha valaki túl sokat alszik, akkor szomorú… Ha valaki keveset beszél, de azt gyorsan teszi, akkor titkai vannak… Ha valaki nem tud sírni gyenge… Ha valaki étkezése eltér a normálistól, akkor ő feszült… Ha valaki kis dolgoktól elsírja magát, akkor ő ártatlan és lágyszívű… Ha valaki kis dolgokon felbosszantja magát, dühös lesz, az azt jelenti, hogy szüksége van szeretetre…. Igyekezzünk megérteni embertársainkat….

2014.04.29. 17:10 bubutu

"Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni."

2014.02.24. 21:34 bubutu

"Elkényelmesedtünk önmagunk faragásában és nevelésében, ellustultunk emberi kapcsolataink ápolásában, kikerüljük kényes és feszült helyzeteink megoldását. Könnyebb egy-egy tabletta beszedésével, erőfeszítés nélkül csökkenteni idegességünket, mint kemény munkával végigjárni egy önismereti utat, hogy saját erőnkből ismerjük meg feszültségeink okát, és jussunk túl rajtuk. De vajon jobb-e?" ( Popper Péter)

2013.10.18. 18:13 bubutu

Örkény István: A végzet   Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát. Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek. Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak. A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort. Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek. És most viszi!

2013.09.25. 19:38 bubutu

Szentesi Évi: Meztelen fürdőszoba Hát ma eszembe jutottál. És tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, az irodalom tanárom így tanította. Meg azt is alaposan belém nevelte, hogy csak a férfinak mondhatom: kellesz. A nyelvtanban máskor nem használjuk így e szót. Gondolom akkor lehet csupán, ha szerelmesek vagyunk. Na, te kellettél, de mára múlt idő minden, édes. És ma eszembe jutottál újra. Megrémültem ettől, mert épp a fogam mostam, meztelen voltam, egy törülköző volt a hajamon, és már nincsenek azok a nyári melegek, hogy csak a hajamra tekerjek törülközőt. Ebben a pőre magányban a hideg futott végig a hátamon, mikor magamban újra rádtaláltam. A karomon a kemény, kis libabőrök fájtak, mint minden veled kapcsolatos dolog, mi ittmaradt. És tudod, mire gondoltam ekkor? Talán kitalálod! Emlékszel? Egyszer mögöttem álltál és azzal vicceltél, hogy rám csurgatod a hideg vizet. Nem tudtál máshogy büntetni, mikor azzal keltettelek akkor reggel, amikor annyira mélyen aludtál, hogy az álom is ott téblábolt még a fejedben, de én felcsókoltalak, és te nagyon morogtál. Az pedig tudva levő, hogy nagyon útálom, ha rám fröcskölik a hideg vizet. Rosszabb, mintha marnál. Mostam a fogam és néztem az arcom, odakintről engem bámult a szeptemberi nap. Az is úgy sápadt el, mint én, amikor bejelentetted, hogy véget vetsz ennek az egésznek. Ha jól tudom, - és hogyan ne tudnám jól - mindekkor május derekán jártunk, én rettegtem a nyártól, mert nyaranta mindig magányos vagyok. Csirkét rántottam, azzal vártalak, te meg bejelentetted, hogy továbblépnél, mert úgy érezted, hogy nem az a nő vagyok, akit te anno megszerettél. A céklát már nem bírtam lereszelni, nem láttam a könnytől, és kivettél a kezemből minden konyhai eszközt. Féltél, ostobaságot csinálok. Hogy te milyen hülye vagy, tényleg! Ha tudnád valójában, milyen nő vagyok, akkor nem aggódnál amiatt sem, hogy öngyilkosságot követek el, hisz sokkal jobban szeretem az életet annál, hogy ilyet én magammal tegyek. Ezután még egy órát maradtál. Nem is voltam benne egészen biztos, hogy tényleg így akarsz elhagyni. Márhogy ilyen hirtelen. Arról beszéltél, meg akarod javítani, megoldást akarsz találni erre, és hogy jössz majd, egészen nem akarsz elveszteni, és szeretnél barátságban maradni velem. Tudod mekkora hülyeség ez? De hát nem hallhattad magad, mit beszélsz. Olyan, mintha azt mondtad volna Istennek, hogy nem akarsz többé vallást gyakorolni, de a bűnbocsánatára igényt mégiscsak tartasz. Csakhogy a világ nem így működik, édesem.

2013.09.16. 07:26 bubutu

Milyen nehéz valójában egy pohár víz? Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott "félig üres vagy félig teli?" kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: - Milyen nehéz ez a pohár víz? A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz. Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!

2013.09.01. 00:48 bubutu

Ha 1980 előtt születtél, akkor ez rólad szól.

2013.07.07. 09:26 bubutu

Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani. Mások lelkébe belebújni persze azt is jelent...i, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy a másik élni is tud vele! Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül. Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől. Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET. (Müller Péter)

2013.07.04. 21:09 bubutu

"Az elmének mindig az 'áramlás' állapotában kell lennie, mert ha egy ponton megáll, az azt jelenti hogy az áramlás megszakad, és ez a szakadás a káros az elme egészségére. A harcos esetében ez halált jelent. Ha a harcos karddal az ellenfél előtt áll, ne gondoljon az ellenfélre, se magára, sem az ellenfél kardjának mozgására. Ott áll a kardjával, ami feledve minden technikát, már csak a tudatalatti parancsait kész követni. Az ember megszűnt a kard forgatójának lenni. Amikor támad, akkor nem az ember, hanem a kard az ember tudatalattijának kezében az, ami támad."

[283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]