Új bejegyzés Frissítés

2022.01.09. 21:49 bubutu

Dél-Afrikában, a Namibiai Himbában egy gyermek születésnapja nem az, amikor világra jön, sem az, amikor megfogan, hanem az, amikor gondolatként megfogan az édesanyja lelkében. Amikor egy nő úgy dönt, hogy gyermeket szeretne, leül egy fa alá és addig figyel, míg meg nem hallja a hozzá megszületni vágyó gyermeke énekét. Miután hallotta a dalt, odamegy ahhoz a férfihez, aki a gyermeke édesapja lesz és megtanítja neki a dallamot. És akkor, amikor szeretkeznek, amikor fizikailag is megteremtik a gyermeküket, ezt a dalt énekelik, hogy hívják Őt. Amikor az édesanya várandós lesz, megtanítja a gyermeke énekére a bábákat és a falu idős asszonyait. Szülés közben ezek az asszonyok és a szülő anya körül lévők, ezt a dalt éneklik, hogy üdvözöljék Őt. Ahogyan a gyermek növekszik, a többi falubeli is megtanulja az énekét. Amikor elesik vagy megsérül, valaki felveszi és ezzel a dallal nyugtatja. Amikor az élete során valami csodálatosat tesz vagy amikor sikeresen veszi az élethez tartozó akadályokat, akkor ezzel a dallal éltetik. A törzsben van még egy helyzet, amikor felhangzik a gyermek dala. Ha bármikor az élete során eltévelyedik vagy bűnt követ el, akkor a főtérre hívják és a közösség egy kört formál körülötte. És eléneklik a dalát. A törzs felismerte, hogy az antiszociális viselkedést nem büntetéssel lehet megtörni, hanem szeretettel és azzal, hogy EMLÉKEZTETIK, KI IS Ő VALÓJÁBAN. Amikor felismered a saját dalodat, nem akarsz vagy egyszerűen nincs szükséged arra, hogy másokat bánts, másoknak árts. …és ugyanígy tesznek szükség esetén a házasságukban is: a dalaikat ketten, közösen éneklik el. Amikor a gyermek megöregszik, élete végéhez ér és a halálos ágyán fekszik, addigra a törzs minden tagja ismeri az Ő énekét és eléneklik neki. Búcsúzóul, életében utoljára.

2021.12.19. 11:57 bubutu

"15 éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát. A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste. Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira. Mi, a család mentünk le hozzá. Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindig azt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába. A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos. Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből. Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott és a kezével eltakarta a szememet. Nagyapám halkan odaszólt neki: “Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor.” Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna és erőtlenül végigsimított a karomon. Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani. Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban. Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?” Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát. Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt!” Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg. A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem. Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel. És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk. Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál. És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is." (Hargitay Judit írása)

2021.12.12. 13:52 bubutu

A telet meg kell ismerni. Legalább egyszer ott kell lenni, amikor havazni kezd. Ahogy megindulnak fentről a pihék, mintha Isten kedvére fűszerezné a világot, és csak ő tudja, sózza-e vagy cukrozza. Legalább egyszer napkelte előtt neki kell indulni az éjjel esett hó meghódításának, megcáfolhatatlanul elsőként lépni az utcára, azzal a semmihez se fogható, minden boldog gyerekkort és romantikus filmet magába foglaló roppanással, amiben a hó vidáman jajdul össze a cipő alatt. Belesétálni egy fekete-fehér fényképbe, még mielőtt az éjjel odaásítaná a színeket. Megérteni, miért kellenek karácsonyi fények a házakra, az ablakokba, mindenhová. Hogy láss. Vadnyomokat olvasni az erdő szélén. Belebújni a lilaszürke égbe, amiről nem lehet eldönteni, hogy havat ad majd, vagy napsütést, közben alkudozni istennel, hogy hulljon még, vagy legalább ne olvadjon el. Kerti etetődbe hívni az erdő cinkéit. Hallgatni a zúzmara mesés csörrenését. Észrevenni, hogy hosszú idő után végre megint tél van télen, és hinni, hogy minden rendben és minden a helyén - ha csak egy pillanatra is. Legalább egyszer.   (Kőváry Anett)

2021.12.08. 15:05 bubutu

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes!!!"

2021.12.02. 12:38 bubutu

"A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok És te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, Azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, Ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, Ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, Folytasd kacagásod, nevessünk együtt Mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, Miért lennék a gondolataidon kívül… Csak mert a szemed nem lát… Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet, És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem."   (Szent Ágoston)

2021.11.23. 08:58 bubutu

"Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.. Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?! Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést? Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban.. Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy 'legyél boldog' mert karácsony van! Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz... Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel. Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.Igen, haladnunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő..." (Kicsindi Melinda)

2021.11.21. 00:49 bubutu

"Nem szükségszerű hinni Istenben ahhoz, hogy jó ember legyél. Bizonyos tekintetben a hagyományos Isten eszméje idejétmúlt. Egy ember lehet spirituális anélkül, hogy vallásos lenne. Nincs szükség arra, hogy templomba járjunk és pénzt adományozzunk - sokak számára a természet is lehet egyfajta templom. A történelem során a legjobb emberek némelyike egyáltalán nem hitt Istenben, míg mások a legszörnyűbb dolgokat is elkövették a Ő nevében" - Ferenc pápa

2021.07.09. 20:16 bubutu

14. Dalai Láma, Tenzin Gyatso gondolatai: "Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik." "Nem sokat számít, valaki hívő-e vagy sem. Sokkal fontosabb, hogy jó ember legyen." "Amikor beszélsz, csak azt ismétled, amit már tudsz. De amikor hallgatsz, tanulhatsz valami újat." "Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk." "Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!"

2021.07.09. 19:14 bubutu

Ahhoz, hogy megszülethessünk szükségünk van: 2 szülő 4 nagyszülő 8 dédszülő 16 ük szülő 32 szép nagyszülők 64 penta nagyszülők 128 nexa-nagyszülők 256 hepta nagyszülők 512 okta nagyszülők 1024 nona nagyszülők 2048 deka nagyszülők A nagyszülők megszólításának földrajzi elterjedése változhat. Az elmúlt 11 generáció alatt 4094 ősre van szükség, és mindez körülbelül 300 évvel a születésünk előtt! Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el... Mennyi sors, jellem, élet nyert és vesztett. Hálát és szeretetet kell éreznünk minden ősünk iránt, mert mindegyik bennünk van!

2021.05.23. 00:38 bubutu

“Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta.... Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva. Mert mindenki csak abból adhat, amije van." (Náray Tamás : 'Édesanyám levele a születésnapomra' részlet.)

2021.05.19. 16:14 bubutu

Egy fiatal pár új házba költözik. Első reggel, reggelizés közben a fiatalasszony kinéz az ablakon, és látja, hogy a szomszéd teregeti a ruhákat. „Milyen koszosak azok a ruhák” - mondja a férjének, „lehet, hogy nem tudja, hogyan kell rendesen mosni. Talán mosószappanra lenne szüksége.” A férj végighallgatja, és csendben fogyasztja a reggelijét. Ez így megy a következő napokban is: amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá. Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, és meg is jegyzi a férjének: „Nézd, végre valahára megtanulta a szomszédasszonyunk, hogyan kell rendesen kimosni a ruhákat! Vajon ki taníthatta meg rá?” A férj ekkor felnéz, és így szól: „Ma korán reggel felkeltem, és megtisztítottam az ablakokat.” Így van ez az életben is... Az, hogy hogyan látunk embereket, mindig azon múlik, hogy mennyire tiszta az ablak, amin keresztül nézzük őket.

2021.05.14. 13:49 bubutu

TANMESE: Egy kígyó átmászott egy éles fűrészen, a fűrész megvágta. Mérgében a kígyó testével rácsavarodott a fűrészre, és elkezdte szorítani azt. Minden dühös szorítással nagyobb fájdalmat érzett, de folytatta, mert nehogy már a fűrész csak úgy megússza a neki okozott fájdalmat. Nem volt hajlandó elengedni a fűrészt, végül belepusztult; nem tudva, hogy mindez idő alatt csak el kellett volna engednie és jövőjére összpontosítania, amerre tart. Ehelyett a kígyó életét vesztette! Kontrolláld haragodat, bocsáss meg azoknak, akik bántanak, és ne adj hatalmat embereknek vagy dolgoknak feletted. ENGEDD EL, HAD MENJEN!!!!

2021.04.30. 19:35 bubutu

A NASA központjában lóg egy kép egy dongóról, alatta a szöveg: "A dongó teste aerodinamikailag nem alkalmas a repülésre, de jó, hogy a dongó nem tud róla! A fizikai és aerodinamika törvényei szerint, a szárnyak szélessége túl kicsi ahhoz, a masszív testet reptesse! De a dongó nem tud semmit a fizikáról, a logikáról, az aerodinamikáról és repül." A legtöbb ember saját magát korlátozza le, mert túl sokat gondolkodik és túl sok dolgot gondol lehetetlennek.

2021.04.25. 23:28 bubutu

"Apa nézd a szemetesek... Nem kisfiam ők a takarítók, mi vagyunk a szemetesek, ők eltakarítanak utánunk....."

2021.04.25. 23:17 bubutu

Ahhoz, hogy megszülethessünk szükségünk van: 2 szülő 4 nagyszülő 8 dédszülő 16 ük szülő 32 szép nagyszülők 64 penta nagyszülők 128 nexa-nagyszülők 256 hepta nagyszülők 512 okta nagyszülők 1024 nona nagyszülők 2048 deka nagyszülők A nagyszülők megszólításának földrajzi elterjedése változhat. Az elmúlt 11 generáció alatt 4094 ősre van szükség, és mindez körülbelül 300 évvel a születésünk előtt! Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el... Mennyi sors, jellem, élet nyert és vesztett. Hálát és szeretetet kell éreznünk minden ősünk iránt, mert mindegyik bennünk van!

2021.04.25. 23:00 bubutu

Istennel beszélget egy ember: - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol? Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál, az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. - "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön."

2021.04.25. 16:59 bubutu

"Lassan haldokolni kezdesz, ha nem utazol, ha nem olvasol, ha nem hallgatod az élet hangjait, ha nem értékeled magad. Lassan haldokolni kezdesz, ha megölöd az önbecsülésed, ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad. Lassan haldokolni kezdesz, ha szokásaid rabja leszel, ha minden nap ugyanazt az utat járod. Ha nem változtatsz a mindennapokon, ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel. Lassan haldokolni kezdesz, ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket, melyek megcsillogtatják szemedet és meggyorsítják a szíved dobogását. Lassan haldokolni kezdesz, ha nem változtatod meg az életed, ha a munkád, a kapcsolatod, vagy a környezeted nem ad kielégülést, ha nem kockáztatod a biztosat a bizonytalanért, ha nem hajszolsz egy álmot, ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak, hogy elrohanj az értelmesnek tűnő tanácsok elől." (Pablo Neruda)

2021.03.31. 09:36 bubutu

"2011-ben Steve Jobs 56 évesen hunyt el hasnyálmirigy rákban, 7 milliárd dolláros vagyont hagyva maga után. Ezek voltak az utolsó szavai; ′′ Ezen a ponton, az ágyban fekve, betegen az egész életemre emlékezve, rájöttem, hogy minden elismerés és vagyon, amit birtoklok, értelmetlen a közelgő halállal szemben. Van pénzem, hogy bármilyen tehetséges embert felvegyek, de nem lehet valakit felvenni, aki viseli a betegségemet. A pénzzel minden anyagi dolog elérhető, de van egy dolog, amit nem lehet megvenni: ′′ ÉLET ". Ahogy öregedtem, egyszerre rájöttem egy 300 dolláros óra és egy 3.000.000 dolláros ugyanazt mutatja. Hogy egy 150.000 dolláros autóval és egy 15.000.000 dolláros autóval ugyanoda érhetünk el. Hogy egy 150 dolláros vagy 1500 dolláros bor ugyanazt a másnaposságot generálja ". Hogy egy 300 négyzetméteres házban vagy 3000-ben a magány ugyanaz ". ′′ Az igazi boldogság nem anyagi dolgokból ered, hanem abból a szeretetből, amelyet szeretteink kínálnak nekünk ". Szóval remélem megértitek, hogy ha vannak barátaitok, vagy akivel beszélhettek, az az igazi boldogság! Öt tagadhatatlan tett - Ne neveld a gyerekeidet arra, hogy hogyan legyenek gazdagok. Oktasd őket arra, hogy boldogok legyenek - Ha felnőnek, a dolgok értékét fogják tudni, nem az árát. - Edd az ételeket gyógyszerként, különben ételként kell fogyasztanod a gyógyszereket. - Aki szeret, az soha nem hagy el, még akkor sem, ha 100 oka van rá, hogy kilépjen a kapcsolatból. Mindig talál okot a maradásra. - Nagy különbség van aközött, hogy ember vagy ember vagy. - Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül! De ha messzire akarsz menni, menj együtt. És végül: Az élet bármely szakaszában is vagy most, légy hálás, és élvezd a kis dolgokat a lehető legteljesebb mértékben, és tartsd meg párod, családod és barátaid szeretetét, hogy amikor eljön a nap, amikor a függöny leszáll, magaddal viheted ennek valódi gazdagságát."

2021.03.31. 09:05 bubutu

Egy antropológus játékra invitálta egy primitív afrikai törzs gyermekeit. Egy kosár finom gyümölcsöt tett egy fatörzs mellé, és azt mondta nekik: “Az első, aki eléri a fát, megkapja a gyümölcskosarat". Amikor jelezte nekik, hogy induljanak, meglepődött, hogy együtt, kéz a kézben mentek, míg elérték a fát, és megosztották a gyümölcsöt. Amikor megkérdezte tőlük, miért tettétek ezt, amikor egyikőtök megkaphatta volna az egész kosarat. Döbbenten, csodálkozva válaszoltak: "Ubuntu" Más szóval, hogyan lehet egyikünk boldog, míg a többiek boldogtalanok. Az "Ubuntu" civilizációjukban azt jelenti: "vagyok, mert vagyunk". Ez a primitív törzs ismeri a transzcendens boldogság titkát, melyet minden más társadalom elvesztett, amelyek civilizált társadalmaknak tekintik magukat.

2021.03.17. 20:19 bubutu

Egy hatalmas hajó motorja lerobbant, és senki sem tudta megjavítani, ezért felvettek egy több mint 40 éves tapasztalattal rendelkező gépészmérnököt. Nagyon alaposan átvizsgálta a motort, tetőtől talpig. Miután mindent látott, a mérnök kipakolta a táskát és kihúzott egy kis kalapácsot. Finoman ütött valamit. Hamarosan újra életre kelt a motor. Motor javítva! 7 nappal később a mérnök említette, hogy a hatalmas hajó javításának teljes költsége 20,000 dollár volt a hajótulajdonosnak. ′′ Micsoda?!" mondta a tulajdonos. ′′ Szinte semmit sem tettél. Adj nekünk egy részletes számlát." A válasz egyszerű: Kalapáccsal: 2 dollár Tudd, hol kell kopogtatni, és mennyit kell kopogtatni: 19,998 $ Fontos értékelni az ember szaktudását és tapasztalatát... mert ezek a küzdelmek, kísérletek, sőt könnyek eredményei. Ha 30 perc alatt elvégzem a munkát, az azért van, mert 20 évet töltöttem azzal, hogy megtanultam, hogyan kell ezt csinálni 30 perc alatt. Az évekért tartozol nekem, nem a percekért.

[283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]