Új bejegyzés Frissítés

2012.03.25. 08:33 bubutu

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél." (József Attila.)

2012.03.25. 08:21 bubutu

A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.

2012.03.24. 21:39 bubutu

Őri István: Örök várakozás Várni valakire - ki én vagyok - keresni egy életen át akkor is ha a remény már elhagyott átjárni világokon mozgó halottként az élők között követni őket - mint az árnyék - az emberek mögött s ha feltűnik és úgy hiszem, megtaláltam máris tovaszáll mert hamisra vártam várni valakire egy életen át s ha feltűnik kezem nyújtom felé megfogni kezét majd elengedni mert ő már egy másiké várni valakire figyelni mint az éber állat ki zsákmányt szimatol s ha feltűnik rohanni felé rámosolyogni hátha ő az akit keresek életeken át hátha visszamosolyog s nyugalmat lelek hátha nem voltak hiábavalók a leélt nyomorult életek hátha nem is akkora a vétkem hogy magamat örök magányra ítéljem hátha kivezet engem is ki mindenkit vezet mert úgy gondolja: elég! s elküldi akire várok és véget ér az időtlen szenvedés s ha feltűnik és kezem nyújtom felé nem lesz hamis ígéret ostoba remény és kézfogásunk majd örökké tart és a vándorút véget ér.

2012.03.24. 21:31 bubutu

Reményik Sándor: A szent vegetáció     Az állattól, mely ágaskodik bennem, Futva futok a növényvilághoz, Halkabb, ősibb élet üteméhez, Titkos, bűvös mozdulatlansághoz. Mert állat bennünk minden, ami rút, És minden, ami szép, talán növény, Erdők suttognak bennünk, s nádasok, S vizirózsák a nádasok tövén. Mi szebb: csattogó tigris-foggal járni Vérre és kéjre mindíg-szomjasan, - Vagy óriásfaként nyugodtan állni, Mindegy, hogy lombosan, vagy lombtalan? Ó, Növényország, minden szebb tebenned: Szebb a gyümölcs, mely kín nélkül terem, Szebb a halál és szebb a születés, És sokkal, sokkal szebb a szerelem. Az emberre; ki bűntől, bajtól, két víz között Az emberre; ki bűntől, bajtól senyved, Csak azt ne mondjátok, hogy vegetál, Mert vegetálva százszor szent az élet, S ahogy mi élünk: százszoros halál.

2012.03.24. 21:29 bubutu

Reményik Sándor: Szünet     Csak zengedezett halkan a tücsök. Egyszer elhallgatott. Úgy éreztem: a hideg holdvilágban Egy pillanatra minden megfagyott. Elállott a mindenség szívverése A kis éjféli dalnok szünetén. Vajjon érez ilyesmit valaki, Ha elhallgatok én?

2012.03.24. 21:28 bubutu

Reményik Sándor: Háromnapos csodák     Gróf Bethlen Györgynének   Nekem talán így kellene: Csak vándorolni a világon át, És nem maradni egy helyütt sehol Három napnál tovább. Három nap mulva nagy fekete mozdonyt Fogni kettőt is vonatom elé, Füttyenteni, amikor üt az óra, S nem nézni akkor visszafelé. Nekem talán így kellene: Csak vándorolni a világon át, - Mert harmadnapra megfakulnak, Meghalnak körülöttem a csodák. Ha menni tudnék, menni idejében, Idejekorán szállni új vonatra: A csodák talán csodák maradnának, Nem halnának meg harmadnapra!

2012.03.09. 14:05 bubutu

Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ...!"

2012.03.09. 13:59 bubutu

Miért hordjuk a jegygyűrűt a 4. ujjunkon? Egy régi kínai magyarázat szerint, a 1. a hüvelykujj a szülőket jelképezi 2. a mutatóujj a testvéreket 3. a középső ujj Te vagy 4. a gyűrűsujj a partnered 5. a kisujj a gyerekeid Tedd össze a kezeidet úgy, hogy csak a középső ujjaid legyenek befelé. Az ujjaidat próbáld most egyenként szétválasztani. A szülők nem lesznek velünk mindig, a hüvelykujjaidat szét tudod választani. A mutatóujjakat szintén, mert a testvéreid is különböző életet fognak élni. A kisujjaidat is szét tudod választani, mert a gyerekek is egyszer elmennek a szülői háztól. Csak a gyűrűsujjaidat lehetetlen szétválasztani... mert az IGAZI egy életre szól! És mert ez az egyetlen ujjunk ahonnan egy véna egészen a szívig elér.

2011.12.01. 16:31 bubutu

„Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.” (Müller Péter)

2011.10.08. 21:26 bubutu

Weöres Sándor: Tíz lépcső Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

2011.10.08. 21:25 bubutu

Talán valaki vigyáz rám. Talán valami vigyáz rám. Talán én vigyázok, csak nem tudok róla. Talán hatalmas vagyok, csak nem tudok róla. Talán azért nem tudok róla, mert már nem vagyok. Halott vagyok, anélkül hogy meghaltam volna. Ilyen nehéz a halál? Ilyen könnyű a halál? Ilyen se-nehéz, se könnyű a semmi? Ilyen semmi a semmi? (Weöres Sándor)

2011.10.08. 21:24 bubutu

Weöres Sándor: Örök pillanat Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és múltja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent -- így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom. S az öröklétet ízleled még innen a halálon.

2011.10.08. 21:21 bubutu

Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... (Pálnagy László)

2011.10.08. 21:21 bubutu

Kálnay Adél: Hamvadó idő Látta nagyanyámat valaki, amikor kezét a kilincsre tette, és benyitott a homályos szobába? Nagyapám már ott feküdt az ágyon, az utolsó mosoly szája szögletében, kezét összekulcsolva szépen, ahogy feküdni szoktak az álmodók, akiknek szép képeket vetít a hosszú éjszaka. Akkor nagyanyám odament az ágyhoz, és végighúzta kezét a hideg homlokon... Ki látta azt a kezet, ráncaiban a nehéz éveket? És már ment is, nem időzött, mert dolog volt nagyapám körül, tenni kellett a gyertyákat, virágot, ott volt még a tükör is takaratlan. Meg sem állt a barna fényű kép előtt, amelyen mirtusszal fején illeszti arcát ahhoz a szép férfiarchoz. - Mert olyan szép ember volt a nagyapád, hogy amikor a boltba belépett... Ki látta nagyanyámat, amikor piros arccal cukrot mért a boltban? Mézszőke copfjai lesöpörték az elszóródott szemeket a pultról, és nem mert az ajtóra nézni, ha az a szép ember lépett be rajta. Egyszer a kezük összeért, és sima volt még az a kéz, mint a bársony. Csak arrébb rebbent, nem menekült, hanem ott maradt ötven évig, rebbenésnyire tőle. Ki látta azokat az éveket? Ki látta bennük nagyanyámat, ahogy hordozza csendben terheit, aztán végül már inkább csak álldogál, ablaknál, kerítésnél, temetőben, vagy a buszra várva álldogál a permetező esőben, könnyű szélben, és megadóan tűri szótlanul, ahogy lassan szürke port szór hajába a hamvadó idő...

2011.10.08. 21:20 bubutu

Ne fecséreld el életed hátralévő részét másokról való képzelgésekben, hacsak valami közhasznú célra nem vonatkoztatod gondolataidat. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert, ha azon töröd a fejed, mit is csinál a másik ember, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik – minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlő értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid köréből minden ötletszerűt, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiúságot és rosszindulatot. (Marcus Aurelius)

2011.10.08. 21:19 bubutu

A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is. (Tatiosz)

2011.09.29. 16:56 bubutu

"próbálkozz csak tovább, tartsd meg a hitedet, arccal a nap felé lépkedj, állj ki az esőbe, hagyd, hogy az esőcseppek az arcodon úgy nyugtassanak meg, mint ahogy azok a könnyek tennék, amiket nem hagysz előjönni, mint a bőr, amit nem vedlesz le, mint a repedés és hámlás és hólyagosodás miután túl hosszan voltál kint a napon. továbbra is emlékezz, kapaszkodj és tarts ki, vigasztald magad, karold át a tested éjszaka, tarts ki, ne hagyd magad elszállni. ne hagyd, hogy mindaz, amibe kapaszkodsz, elillanjon. a titkos vágyak és remények és azok a dolgok, amikre utalsz, de sosem mondod ki őket, mert nem a kimondás számít, hanem a megértés, amit akkor érzel, amikor egy fej a tiédhez közel pihen és nem vagy egyedül. továbbra is akarj, még a lejárati dátum után is, miután már minden vágyadnak és álmodnak a kezedben kéne lennie. magyarázd el magadnak, hogy ezeknek a dolgoknak nincs menetrendjük, hogy majd akkor jönnek, amikor jönniük kell és még kismillió közhelyet magyarázz el magadnak, építsd fel a klisé-erődítményt az ágyad köré párnákkal és tollakkal, az ablakot jól zárd be, hogy az utolsó szelet is kint tartsd, mert nemsokára olyan meleg lesz, hogy nem fogsz tudni aludni és nem fog érdekelni, hogy nincs bőr, amihez hozzádörgölőzhetsz, amibe belezuhanhatsz, hogy érezd a nedves zokogást, csak úgy, mint a saját sós és fájdalmas zokogásodat. ne keress jeleket mágikus tollak által vagy tarot kártyákkal vagy kristálygömbökkel, mert a jelek, amikre szükséged van, belőled kell, hogy érkezzenek, illetve néha a szótlanságból, ami körülvesz. a többi műanyag jel nem fog értelmet adni az életednek és a napjaidnak, mert a madarak okkal repülnek bizonyos formákban és nem azért, mert egy lány a teraszán üldögél hideg őszi estéken. az örökké mozgó lábaid és a széjjelharapdált bőröd az ujjadon nem jelentenek semmit a nagy univerzumnak és minden remény és vágy és tartás és kívánság és suttogás egy-egy kert a fejedben, telis-tele tavaszi virág-gumókkal és olyan puha színekkel, hogy legszívesebben lefeküdnél és lebegnél köztük és nem tennél semmi többet, nem érnél el semmi mást, csak azt, hogy valaminek a részévé váltál, valaminek, ami nálad sokkal nagyobb és ennyi, semmi több, ennyi elég, de mindez benned van és nem rajtad kívül áll és jobb lenne ha ezt észben tartanád. a szíved ördögszekér, amit a száraz por-szellő visz magával a nyárban és az ördögszekér közepén van a vágyakozás egy olyan helyre, ahol leállhatna az örökös forgás és röpködés, de ez a vágy nem fogja megváltoztatni azt, aki te vagy. fordítsd el a szemeidet a kemény szívűektől és figyeld a tengert. készíts magadnak függőágyat ott a fűben, tarts a kezedben egy kagylót és emeld a füledhez, hallgasd a hullámok morajlását újra és újra és ne várj válaszokra, várj inkább valami másra, valami sokkal puhábbra. fordítsd el a szemeidet a kemény szívűektől. menj haza. szakítsd el magad a kemény szívűektől. nem tudsz ott élni. menj haza." (angyalka)

2011.09.29. 16:54 bubutu

Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, “mélyenszántó tapasztalatokat”, anélkül, hogy megértenénk lényegüket… De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek. (James Carrol)

2011.09.29. 16:53 bubutu

Mert ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz magadban: hozzá beszélek, és ő megért engem. Még akkor is, ha a világ legmélyebb dolgáról van szó. És ez fordítva is igaz: ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam. (Müller Péter)

2011.09.29. 16:53 bubutu

Nem alkuszom meg többé! Az ember éljen olyan életet, amely méltó önmagához, a vágyaihoz... Eddig mindent csak jobb híján tettem, rossz szájízzel, tengődve. De most belekóstoltam abba a határtalan érzésbe, hogy élek. Érzem, hogy élek. És nem adom fel, így akarok most már élni, mindig. Ha belebukom, szörnyű lesz, de akkor is elmondhatom legalább, hogy megpróbáltam. (Lugossy Gyula)

[283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]