 |
Home |
|
|
| | |
|
Gondolatok |
|
|
| | |
“Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, milyen magasra tudsz ugrani. Arról szól, hogy milyen gyorsan állsz talpra.”
-----
"...szeretem a csöndet,
de itt belül nincs csönd,
mesélek Neked,
sokat mesélek..."
| | |
|
Chat |
|
|
| | |
|
|
|
Versek, írások |
|
[283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos ...találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az orvos megérkezik. Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az óráját. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszédbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonában kell menjen, ahogyan évek óta teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatja magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve már nem ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: „Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő.”Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietős léptekkel távolodó öreget…
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, ami van… Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.
|
"Milyen nehéz valójában egy pohár víz?
Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, min...denki a megszokott "félig üres vagy félig teli?" kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz?
A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a problémáidat. Este minél előbb tedd le minden terhedet. Ne cipeld őket tovább az estébe és az éjszakába. Ne felejtsd el letenni a poharat!"
(Böjte Csaba)
|
Mit bánnak a leginkább a haldoklók?
A megbánások között sok visszatérő akadt, a leggyakoribb az alábbi öt volt:
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
"A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye" - írja a nővér a blogján.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
"Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka taposómalmában töltötte."
3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
"Sok ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta az érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett."
4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.
"Gyakran egy régi barátság értékét csak az utolsó hetekben ismerjük fel, amikor már sokszor nincs mód az illető felkutatására. Sokan számoltak be arról, hogy annyira lefoglalta őket a saját életük, hogy az évek során fontos barátságokat hagytak elúszni. Sokan számoltak be mély megbánásról, hogy barátaikra nem szántak elég időt és energiát. Mindenkinek hiányoznak a barátai élete végén."
5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.
"Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi mintákba, szokásba. A megszokás mind az érzelmi életet, mind a fizikai létet képes középszerűvé tenni. A változástól való félelem sokakat arra késztetett hogy magukkal és másokkal is elhitessék, hogy tulajdonképpen elégedettek az életükkel, miközben lelkük mélyén arra vágyták, hogy újra bolondozhassanak, és felszabadultan nevethessenek."
|
Mindig 100%-ig felelős vagy, amikor valami történik. Talán ez a gondolat furcsának tűnik és nehéz elfogadnod, de valami van Benned, ami bevonz bizonyos helyzeteket vagy embereket, akik úgy viszonyulnak Hozzád, ahogy Te viszonyulsz Magadhoz. Nem tanultunk meg megbocsátani Magunknak, szeretni Magunkat és kedvesek lenni Magunkhoz, de valójában amikor szeretjük Magunkat, olyanokat vonzunk be, akik szintén szeretnek Minket...
|
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudt...a, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér...
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” - gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
”Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt.
„Tudtam” - mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.
A tanulság:
A sikertelenség legnagyobb oka a hitetlenség. Az emberek 90%-a minden lehetőségben a problémát látja. A maradék 10% minden problémában a lehetőséget keresi. A kérdés: Te melyik csoportba tartozol?
(Andre Rieu - Az élet szép)
|
Szerettem már. A szerelem, olyan mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál elkövetni a szerelmedért.
|
"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat."
(Elisabeth Gilbert)
|
.Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad.
Sőt. El is tűnhet, de ha.kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor valóban ott a helye.
|
"Nincs jobb gyógyszer a lelki fájdalom és szomorúság ellen, mint rá sem gondolni."
Ez nem az én mondásom, de nagy hasznát vettem az életben. Meg kell tanulni a felejtés művészetét. Aki tapasztalatból ismeri a reinkarnáció lélektanát, tudja, hogy vannak élmények, amelyeket sok életen át nem tudunk feledni. Nem magát az eseményt, hanem a vele járó érzelmeket.
Bevésődik a lelkedbe, cipeled magaddal, mint egy hibás programot. Ott lappang benned, meghatározza a hétköznapjaid hangulatát, s bármikor beugrik, elevenen, mintha el se múlt volna.
Az állatok bölcsebbek. Egy nőstény macska ad a kandúrnak egy pofont, az hamar elfelejti, és nem fog miatta a szexről leszokni, még akkor sem, ha a pofon maradandó károsodást okozott benne. Nem fog kiábrándulni a nőkből. Még abból az egyből sem, aki pofon vágta.
Nekem van olyan férfibarátom, aki egy életen át nyalogatja a sebeit, és nem tudja a kudarcát földolgozni. Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem vonod a tanulságot belőle. Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez velem?" titkát. Utána már nincs szükség rá. Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele.
Nehéz ezt megcsinálni, mert az emlékezet jó része érzelmeken alapul, s ezért nem érted. Nem tudod átlátni, hogy mindez miért történt veled, és félsz, hogy bármikor újra megtörténhet. Amit megértesz, az egyrészt elveszti az érzéki-érzelmi töltetét, másrészt hasznos tapasztalattá válik benned. Harmadrészt: nem foglalkoztat tovább, hiszen megérteni mindent csak egyszer kell, nem kétszer, vagy háromszor... vagy néha százszor.
Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid.
A bölcsről azt mondják: a jelenben él. Én azt mondom: a jövőben! Ami lesz, az a csoda, az ismeretlen. A szerelem addig jó, amíg új. Ahhoz, hogy sokáig tartson, minden nap meg kell újulnia.
Az öröm jelzője az "önfeledtség! Egy egész könyvet írtam róla. Olvasd el, és felejtsd el az "ön-t".
Jézus azt üzeni egy követőjének, aki azt mondja, hogy előbb még el kell temetnie az apját, s azután szalad majd utána, hogy a "Halottak temessék el a halottaikat - de te gyere velem!". Ez egy kegyetlenül bölcs mondat, de igaz!
A jövő a tiéd!
(Müller Péter)
|
...Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy Neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád.
|
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh Szeretet ! - mondta a Bánat - Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét
Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a.... SZERETET
|
“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”
(Marcus Aurelius)
|
"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ott van és te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van. És mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled..."
|
Egy napon a hét bölcs ellátogatott a híres Delphoi Apollón-templomba. Nagy tisztelettel fogadták őket, majd megkérték, hogy véssenek egy-egy bölcs mondást a templom falaiba.
Khilón a bejárat fölött, a homlokzatra írta:
"Ismerd meg tenmagad!"
Kleobulosz templomkapu jobb oldalára véste:
"Tarts mértéket!"
Periandrosz a bal oldalára:
"A legszebb dolog a világon a nyugalom."
Szolón az előcsarnok egyik félhomályos sarkát választotta:
"Ha megtanultál engedelmeskedni, akkor tudni fogsz uralkodni."
Thalész a templom külső falát választotta:
"Emlékezz meg barátaidról!"
Pittakosz a padlóra ezt az érthetetlen mondatot véste:
"Fizesd vissza a betétet!"
Priénéi Biasz utolsónak maradt, és csak hosszas unszolásra reszkető kézzel leírta minden idők legdöbbenetesebb és legvitatottabb mondását:
"Az emberek többsége rossz."
|
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öreged...ésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":
1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.
|
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzá...t, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.
„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!”
|
"Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni..
Nem. Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem kérdeznek, beállítanak, mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltűnik, és nem jön vissza. Miért is jönne. Nincs rá szükséged. Hiheted, hogy de, viszont az Élet nem traktál feleslegesen - ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok.
Ha menne, ragaszkodsz hozzá tíz körömmel, görcsösen, és tönkreteszed az egészet. Talán te is érzed, de mennyire jó az, amikor elhiteted magaddal, hogy te szövöd a szálakat. Pedig az igazság az, hogy a szálakba nem szólhatunk bele. Azok szövődnek maguktól. Azt hiszed, hogy de, közben meg vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerűségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében."
|
A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass...
|
Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.
(Csitáry-Hock Tamás)
|
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
|
[283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| | |
|
|
|
BlogPlusz |
|
| | |
***
Ami megy, engedjétek.
Ami jön, fogadjátok.
Ennyi az egész.
***
„Megtanulni élni nem más,
mint megtanulni elengedni.”
(Buddha)
***
Az a baj, hogy azt hiszed van időd.
(Buddha)
| | |
|
Mindenes |
|
|
| | |
|
Háttérzene |
|
|
| | |
“Ha valakit tiszta szívből szeretünk, azt halálunk napjáig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette éljük le az életünket, nem ő tölti ki a mindennapjainkat, de a szívünkben mindig megőrizzük őt, mert valamikor fontos volt nekünk..”.
(Marilyn Miller)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
