Egyetemen zárthelyi dolgozat kiosztásakor, kérdezi a tanár:
- Kolléga, tudja Ön milyen a Dolby Surround ZH?
- Ööö... Nem tudom, tanár úr.
- 5 pont, 1-es.
- Doktor úr, a feleségem terhes lett, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hogyan csináljuk a szexet?
- Hát kedves uram, az első hónapokban csinálhatják teljesen normálisan, majd a terhesség középső szakaszában térjen át a kutyapózra, végül az utolsó harmadban a farkaspózt ajánlom.
- Farkaspóz? Hát az meg milyen?
- Ül a lyuk mellett és vonyít.
- Tűnj el a házból! - ordítja magából kikelve a feleség. - Látni se akarlak többé!
A férj elindul az ajtó felé.
- Remélem nyomorúságos, fájdalmas és lassú halálod lesz! - kiáltja utána a feleség.
Erre a férj megáll, és tétován megkérdi:
- Most akkor mégis azt akarod, hogy maradjak?
Az 1960-as években a NASA az űrprogramja során hatalmas problémával találta szembe magát: a golyóstoll, működési elvéből következően nem működik a súlytalanság állapotában, így az űrben nem tudnak írni.
Beindítottak egy programot, amely során mintegy 1 millió dolláros költséggel sikerült is egy tökéletesen működő példányt elkészíteniük.
A szovjetek eközben ugyanezen problémával találkoztak. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy az űrben inkább ceruzát használnak.
A férfi hazamegy az orvostól és mondja a feleségének:
- Drágám! Nagy baj van. Azt mondta az orvos, hogy súlyos beteg vagyok és már csak fél napom van hátra. Nem tudok mit csinálni..., gyere keféljünk egyet!
- Jól van - mondja az asszony.
Lenyomják a menetet. Nemsokára megszólal a férfi.
- Drágám már csak 8 órám van hátra. Gyere keféljünk!
- Rendben - mondja az asszony már kicsit idegesen.
Megint kefélnek egyet. Egyszer megszólal megint a férfi:
- Szívem! Már csak 4 órám van hátra...
Mire az asszony mérgesen:
- Jenő hagyjál békén! Nekem reggel kelnem kell, neked meg nem!
“Ha valakit tiszta szívből szeretünk, azt halálunk napjáig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette éljük le az életünket, nem ő tölti ki a mindennapjainkat, de a szívünkben mindig megőrizzük őt, mert valamikor fontos volt nekünk..”.
(Marilyn Miller)