"Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során: vagy épít, vagy ültet. Az építőknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik a feladatukat, de idővel befejezik, amin dolgoznak. Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak. Az építkezés befejeztével az élet elveszti értelmét. Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. A kert azonban, az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben. Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel, egy nagy kalanddá teszi a kertész életét." (Paulo Coelho)
A boldogság a pillanatban rejtőzik. Abban, ahogy a gyermekünk csak úgy megölel minket, ahogy elrepül felettünk egy madárraj, ahogy a rádióban megszólal a kedvenc dalunk, vagy az első tavaszi virágok kibontják szirmaikat. A boldogság nagyszerű pillanatok sorozata. A titka az, hogyan tekintünk a világra.
Köszönet azoknak a nőknek, akik bántottak. Megtanították nekem, mi az a szerelem. Köszönet azoknak a " barátoknak ", akik cserben hagytak. Megtanították, mi az a barátság. Köszönet azoknak az embereknek, akik átvertek. Megtanították, mi az a bizalom. Köszönet azoknak, akik rabolták az időmet. Megtanították nekem, milyen értékes. Köszönet minden egyes embernek, akik valaha fájdalmat okoztak nekem. Megtanítottak értékelni az életet. Megtanítottátok nekem, hogy milyen értékes egyetlen perc boldogság is.
“Ha valakit tiszta szívből szeretünk, azt halálunk napjáig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette éljük le az életünket, nem ő tölti ki a mindennapjainkat, de a szívünkben mindig megőrizzük őt, mert valamikor fontos volt nekünk..”.
(Marilyn Miller)