Tied itt minden,
csak egyet el nem vihetsz:
a varzslatot.

n itt vagyok, akarva, nem akarva,
a vgtelen vetett a vges partra.
Fekszem alltan a sivr fvenyben
s az cen himnuszait zengem.
Anym, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi kze hozz, ki vagyok?
Gazdtlan, res hz, mire se j,
csak eldobni, vagy eltrni val.
Aply s dagly kzt, gy, idm mlvn,
vrom, mg rtem visszatr a hullm.
Nekem nem hazm e kietlen part,
de aki titkon a flhez tart
magnyban, jben, emberektl tvol:
annak meslek egy ms, szebb vilgrl.
(Remnyik Sndor: Kagyl)

|